ISTEN CSALÁDJA

A bűn megosztotta Isten családját. A megváltási terv e család  megújulását szolgálja. Pál a következőképpen fordul azokhoz, akik életükben válaszoltak Isten hívására: "Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és  cselédei az Istennek." (Ef 2:19)

A Károly bibliafordítás szerint a cseléd kifejezés a görögben úgy hangzik, hogy oikeios (οἰκεῖος). A Szent István Társulat által fordított Biblia ezt így adja vissza: "Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai." Amikor hinni kezdtünk Jézus Krisztusban, mi Isten háztartásnak tagjaivá váltunk. Részét képezzük Isten családjának.

Hajlamosak vagyunk tágabb értelemben elmélkedni az egyházról, mint közösségről és gyülekezetről. Csak ritkán hajlunk afelé, hogy az egyházra úgy tekintsünk, mint kisebb családra. A korai egyház azonban a bibliai és történelmi nézőpontból szemlélve kis házi közösségekből tevődött össze. Ezek a kiscsoportok családként működtek.

Amikor Pál saját érzéseit fejezi ki a Thessalonikában működő isteni család iránt, ő tulajdonképpen arról a viszonyról beszél, amit meg kell élni Isten családjában: "Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk" (1Thess 2:8). Ez a fajta gyengéd viszony nem valósulhat meg egy széleskörű gyülekezeti közegben. Ha gyülekezeti tevékenységünk elsősorban abból áll, hogy szombat reggelenként eljövünk az istentiszteletre, üdvözöljük barátainkat, majd pedig hazamegyünk, nem tudjuk megvalósítani ezt a fajta család-viszonyt.

Például, mi lenne, ha valaki mesélne nektek egy olyan családról, amely hét közben elkülönülten él, majd pedig hetente egyszer összejön egy-két órára? Röviden üdvözlik egymást, utána leülnek a sorokba és meghallgatják valakinek az előadását. Ezt követően mindenki elmegy a maga útjára, hogy azután hét nap múlva ismét találkozzanak, „együtt” legyenek, üdvözöljék egymást, leüljenek a sorokba és meghallgassanak egy újabb előadást. Hogyan vélekednétek egy ilyen közösség egységéről? Azt hiszem, fölvetnétek a kérdést: ők valóban családot képeznek?  Többségetek megállapítaná, hogy családi közösségük stílusa hagy némi kívánnivalót maga után.

Furcsán és szomorúan hangzik, de a keresztények többsége épp ezt a modellt választja a gyülekezeti család mintaképének.  Egy egészséges családban a tagok közel állnak egymáshoz, jól ismerik egymást. Tudják egymás szorongásait, félelmeit, reményeit, frusztrációit és kölcsönös küzdelmeit. Isten családjának ugyanilyen módon kell működnie, ellenben jelentős előnye van egy átlagos világi családdal szemben.

Isten családjának megvan az a tapasztalata, hogy rendelkezik a lelki gyümölcsökkel és a Lélek adományaival. Egy gyengéd és gondos családban a tagok bátorítják egymást szavakkal és tettekben.  Maga Isten szolgál a családtagoknak, mégpedig a családtagokon keresztül, miközben azok szüntelenül elnyerik a Szentlélek keresztségét. Az Istennel való szoros kapcsolat, amely meghozza ezt a naponkénti keresztséget, lehetővé teszi Krisztusnak, hogy a hívekben éljen és szolgáljon rajtuk  keresztül. Az ilyen családi dinamizmus azonban csak olyan közegben valósulhat meg, ahol léteznek a hívek kis csoportjai.

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<