"Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: "Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus!" (Jelenések 22:20) "Nemrég egyik éjszaka a Szentlélek azt a gondolatot hozta elmémbe, hogy ha az Úr olyan hamar eljön, mint azt hisszük, akkor határozottabban kell a nép elé tárnunk az igazságot, mint a múltban tettük. Ezzel kapcsolatban gondolataim visszaszálltak az 1843-1844-ben élő hívők tevékenységére. Abban az időben sok házról házra való munkát végeztek és fáradhatatlan erőfeszítéseket tettek, hogy figyelmeztessék az embereket az Isten Igéjében felsorolt dolgokra. Nekünk még nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, mint amit ők tettek, akik oly hűségesen hirdették az első angyal üzenetét. Gyorsan közeledünk a föld történelmének végéhez, azért midőn felismerjük, hogy Jézus valóban nemsokára eljön, ébredjünk fel és munkálkodjunk úgy, mint még soha azelőtt. A parancsunk az, hogy húzzuk meg a vészharangot és életünkkel mutassuk be az igazságot és az igazságosságot. A világnak nemsokára szembe kell állnia a nagy Törvényhozóval és felelnie kell törvényének megrontásáért. Csak azok remélhetnek bűnbocsánatot s békességet, akik törvényszegésükből megtérve engedelmeskednek a törvénynek. Mily sok jót tehetnénk, ha mindazok, akik ismerik az igazságot, az élet Igéjét, munkálkodnának azok megvilágosításáért, akik nem ismerik az igazságot! Midőn a samáriabeliek Krisztushoz jöttek a samáriai asszony hívására, Krisztus úgy beszélt róluk tanítványainak, mint egy aratásra érett gabonaföldről, e szavakkal: "Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra" (Jn 4:35). Krisztus két napig lakott a samariabelieknél, mivel vágyódtak az igazság után. Milyen elfoglalt napok voltak azok, amelyeknek eredményeképpen sokan hittek Őbenne az Ő saját beszédéért, amiről a következő szavak tettek bizonyságot: "Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus" (Jn 4:41-42) [8T 252-254]." (Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.404)
"Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!" (Zsoltár 51:12) "Midőn Isten népe megszaggatja szívét az Úr előtt, és tiszta szívért könyörög, elhangzik a parancs: "Vegyétek le róluk a szennyes ruhákat!", és e bátorító szavakat intézik hozzájuk: "Íme, levettem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" Isten megpróbált, megkísértett, de mégis hűséges gyermekeit felöltöztetik Krisztus igazságának szeplőtlen palástjába. A megvetett maradékot dicső ruhákba öltöztetik, hogy a romlott világ többé sohase szennyezze őket. Nevük bentmarad az élet könyvében minden korszak hűségesei között. Ők ellenálltak a csaló fortélyainak. A sárkány ordítása se térítette el őket hűségüktől, ezért most örökre biztonságban vannak a kísértő csalásai ellen. Bűneiket ráhelyezték a bűn szerzőjére, okozójára. Maradék népét az Úr nemcsak bűnbocsánatban részesítette, nemcsak elfogadta, hanem megtiszteltetésben is részesítette. "Tiszta süveget" tettek fejükre. Az Úr "királyokká és papokká" tette őket "az Ő Istenének és Atyjának" (Jel 1:6). Miközben Sátán tovább is hangoztatta vádjait és igyekezett megsemmisíteni e csoportot, a láthatatlan szent angyalok elpecsételték őket az élő Isten pecsétjével. Ezek azok, akik "Sion hegyén" állnak a Báránnyal (Jel 14:1), és az Atya "neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). "És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak az a száz negyvennégy ezer, akik áron vétettek meg a földről. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek (Jel 14:3-5) [5T 467-476)." (Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.403)
"... Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül. [...] Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint." (Róma 9:27; 11:5) "Zakariás próféta látomása Jósuáról és az angyalról rendkívüli erővel tárja elénk Isten népének tapasztalatát a nagy engesztelési nap végén. A maradék gyülekezet nagy próbán és szenvedésen megy keresztül. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, érezni fogják a sárkánynak és seregének haragját (Jel 12:12). Sátán a világot alattvalói közé sorolja, és uralmat nyert a hitehagyó egyházak felett, azonban egy kis csoport ellenáll felsőbbségének. Ha kiirthatná őket a földről, győzelme teljes lenne. Amiképpen befolyásolta a pogány nemzeteket, hogy semmisítsék meg Izrael népét, úgy a közeljövőben felingerli a föld gonosz hatalmait, hogy megsemmisítsék Isten népét. Mindenkitől megkövetelik majd, hogy engedelmeskedjenek az emberi rendeleteknek Isten parancsolatainak megrontása árán is. Azokat, akik hűek maradnak Istenhez és kötelességeikhez, megfenyegetik, kiközösítik, száműzik. "Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is" (Lk 21:16). Reménységüket Isten kegyelmébe vetik és egyedüli oltalmuk az ima. Amiképpen Jósua esedezett az Angyal előtt, úgy a maradék gyülekezet is megtört szívvel, de erős hittel esedezik bűnbocsánatért és szabadulásért, Jézus, az Ő Védőügyvédük által. Teljes tudatában vannak bűnösségüknek; látják gyengeségüket és méltatlanságukat, ezért amidőn önmagukra tekintenek, majdnem kétségbe esnek. Az ellenség ott áll, hogy vádolja őket, amiképpen Jósuát is vádolta. Rámutat szennyes ruháikra és hibás jellemükre. Hivatkozik gyengeségeikre és balgaságukra, hálátlanságuk bűneire és Krisztuséhoz nem hasonló jellemükre, amely által meggyalázták Megváltójukat. Igyekszik megrémíteni őket azzal a gondolattal, hogy esetük reménytelen, hogy szennyfoltjaikat sohase moshatják le. Azt remélik, hogy annyira kiolthatja hitüket, hogy kísértéseinek engedve feladják Isten iránti hűségüket és felveszik a fenevad bélyegét. Sátán hangoztatja Isten előtt az Ő népe ellen emelt vádjait, hogy bűneik által eljátszották Isten védelmét, és hivatkozik arra a jogára, hogy megsemmisítse őket törvényszegéseikért. Kijelenti, hogy éppen úgy megérdemlik az Isten kegyelméből való kizárást, mint ő, ezért így szól: "Ezek azok, akiknek majd el kell foglalniuk az én helyemet és a velem egyesült angyalok helyét? Mialatt azt állítják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének - megtartották-e előírásait? Nem szerették-e jobban önmagukat, mint Istent? Tekints bűneikre, amelyek életüket jellemezték! Nézd önzésüket, rosszindulatukat és egymás iránti gyűlöletüket!" Isten népe sok tekintetben nagyon hibás volt. Sátán pontosan ismeri azokat a bűnöket, amelyeknek elkövetésére csábította őket, amely bűnöket most a legtúlzottabb megvilágításban mutat be e szavakkal: "Isten száműz jelenlétéből engem és angyalaimat és mégis jutalmat ad azoknak, akik ugyanazokat a bűnöket követték el? Te nem teheted meg ezt Uram, igazságosan! Ha mégis megteszed, trónod nem áll meg igazságban és ítéletben. Az igazság azt követeli, hogy kihirdesd ellenük a büntető ítéletet!!" Azonban habár Krisztus követői vétkeztek, nem adták át magukat a gonosz uralmának. Elhagyták bűneiket. Alázattal és bűnbánattal keresték az Urat, ezért isteni Védőügyvédjük közbenjár érettük. Ő, akit a legmélyebben megbántottak hálátlanságukkal, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, - kijelenti: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán!" Én életemet adtam ezekért. "Markaimba metszettem őket" (Ésa 49:16)." (Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.401-402)
"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jelenések 3:5) "Mindazok, akik felöltözködnek Krisztus igazságának ruháiba, úgy állnak majd Előtte, mint választottak, hűségesek és igazak. Sátánnak nincs hatalma arra, hogy kiragadja őket Krisztus kezéből. Krisztus egyetlen olyan embert sem hagy az ellenség hatalmában, aki bűnbánattal és hittel kéri segítségét. Így szól: "Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem" (Ésa 27:5). A Józsuénak adott ígéret mindenkinek szól: "Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, ...ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között" (Zak 3:7). Isten angyalai kísérik őket már ezen a földön és végül az Isten trónját körülvevő angyalok között fognak állni. Az a tény, hogy Isten elismert népe szennyes ruhákban ábrázolva áll Isten előtt, indítsa alázatra és mély önvizsgálatra azokat, akik az Ő nevét vallják. Azok, akik valóban megtisztították szívüket az igazság iránti engedelmesség által (hit által Krisztus vérében) a legszerényebb véleményt alkotják önmagukról. Minél közelebbről szemlélik Krisztus szeplőtlen jellemét, annál jobban vágyódnak arra, hogy átalakuljanak az Ő képmására; annál kevesebb tisztaságot s szentséget látnak önmagukban. Azonban mialatt fel kell ismernünk saját bűnös állapotunkat, támaszkodjunk Krisztusra, aki a mi igazságunk, szentségünk és váltságunk. Mi nem válaszolhatunk Sátán ellenünk emelt vádjaira. Egyedül Krisztus esedezhet hatásosan érdekünkben. Ő olyan érvekkel hallgattatja el a vádolót, amely érvek nem a mi érdemeinken, hanem az Ő érdemein nyugszanak."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.400-401)
Az ének szövege az alábbi zsoltárrészlet: "Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem." (Zsoltár 139:8-10)
"És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt." (Jelenések 12:10) "Amiképpen Sátán vádolta Jósuát és népét, úgy minden korszakban vádolja azokat, akik Isten irgalmáért és kegyelméért könyörögnek. A Jelenések könyve a testvérek vádolójának nevezi Sátánt, aki "vádolja vala őket éjjel és nappal" (Jel 12:10). A küzdelem megismétlődik minden bűnös felett, aki megmenekült Sátán hatalmából és nevét beírták "az életnek könyvébe, amely a Bárányé" (Jel 13:8). Midőn valakit Sátán családjából Isten családjába fogadnak, mindig felkeltik a gonosz ellenség határozott ellenállását. Sátán nem azért vádolja azokat, akik keresik az Urat, mintha rosszallását akarná kifejezni bűneik miatt, sőt inkább ujjong örömében hibás jellemük felett, mert csak Isten törvényének áthágása által nyerhet hatalmat felettük. Kizárólag Krisztussal szemben tanúsított ellenségeskedésből vádolja őket. A megváltás terve által Krisztus megtöri Sátán erejét az emberi család felett és megmenti őket hatalmából. Az őscsaló minden gyűlölete és rosszindulata felébred, amidőn látja Krisztus felsőbbségének bizonyítékát, ezért démoni erővel és ravaszsággal munkálkodik, hogy elragadja Tőle az emberek fiainak maradékát, akik elfogadták az Őáltala szerzett üdvösséget. Sátán kételkedésre bírja az embereket, hogy elveszítsék bizalmukat Istenben és elszakadjanak szeretetétől. Ráveszi őket, hogy megrontsák Isten törvényét és akkor foglyainak tekinti őket és kétségbe vonja Krisztusnak azt a jogát, hogy elvegye tőle őket. Tudja, hogy elnyerik a kegyelmet és bűnbocsánatot mindazok, akik komolyan könyörögnek érte Istenhez. Állandóan okot keres azok ellen, akik igyekeznek engedelmeskedni Istennek. Legjobb és legkedvesebb szolgálatukat is igyekszik romlottnak feltüntetni. A legalattomosabb és legkegyetlenebb kigondolásaival igyekszik megokolni kárhoztatásukat. Az emberek önmagukban nem szállhatnak szembe e vádolásokkal. Bűn által beszennyezett ruháikban, bűneiket megvallva állnak Isten előtt. Azonban Jézus, a mi Védőügyvédünk mindazok érdekében elmondja hatásos esedezését, akik bűnbánattal és hittel Reá bízták lelkük megtartását. Isten törvénye iránti tökéletes engedelmessége, amelyet a kereszthalálig megőrzött, hatalmat adott Neki a mennyben és a földön, ezért igényt tart rá, hogy az Atya kegyelmezzen a bűnös embereknek és kiengesztelődjék irántuk. Népének vádolójához így szól: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Ezek az én vérem által megvásárolt tulajdonaim, tűzből kikapott üszkök!" - Mindazok, akik hitben Reá támaszkodnak, elnyerik a vigasztaló ígéretet: "Íme, levetem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged." (Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.400)
