A LÉLEK KERESZTSÉGÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A BIZONYSÁGTEVÉSBEN

Az újszövetségi Szentírás világosan tanítja a Szentlélek keresztségének szükségességét a hívők életében. Megfigyelhettük Jézus tapasztalatában is. Lukács evangéliumának harmadik fejezetében Krisztus vízkeresztségét írja le. Ő azt mondja, hogy Jézus imádkozott, mikor megkeresztelkedett és leszállt rá a Szentlélek: „Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég, és leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban, mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk 3:21-22).

Lukács szavai szerint attól a pillanattól Jézus „betelt” Szentlélekkel és a Lélek „erejével” szolgált:
„Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába.” (Luk 4:1). „Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.” (Luk 4:14).

Keresztsége előtt, mielőtt betelt volna Szentlélekkel, nincs feljegyezve Krisztusnak egyetlen szolgálata sem. Mindjárt keresztsége után, amikor betelt Szentlélekkel, ezrek válaszoltak üzenetére és szolgálatára, írja mind a négy evangélium. Krisztus minden tanítását áthatotta a Szentlélek ereje, ami az Ő Szentlélekkel való betöltekezésének az eredménye, Akit elnyert válaszul imájára vízkeresztségekor. „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Luk 4:18-19).

„Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának” (Apcs 1:2). „A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Apcs 10:38).

Jézus tudatában volt annak, hogy mennyire fontos és szükséges a Szentlélektől áthatott szolgálat. Azért mondta tanítványainak, hogy várják meg a Szentlélek általi keresztség ígéretének beteljesedését, mielőtt elindultak hirdetni az evangéliumot. „És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva” (Apcs 1:4-5).

Ezután Jézus azt mondta nekik, hogy erőt kapnak majd a bizonyságtevésre, amikor megkeresztelkednek Szentlélekkel: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig.” (Apcs1:8).

A tanítványok úgy cselekedtek, ahogy azt kérte tőlük Jézus. Várakoztak és együtt imádkoztak, hogy az ígéret a Szentlélek keresztségére beteljesedjen rajtuk. „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.” (Apcs 1:14).

Tíz napi imájukra feleletként a Szentlélek kiáradt Pünkösd napján és megteltek mindnyájan Szentlélekkel. „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok” (Apcs 2:1-4).

Ami ezek után történt, felfedi Szentlélek keresztségének fő értelmét. Ezeket a Szentlélekkel teljes embereket Isten felhasználta, hogy beszéljék az „Istennek nagyságos dolgait”. „Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait” (Apcs 2:7-11).

Isten félretolta és legyőzte a nyelvi akadályokat, hogy a feltámadt Üdvözítőről szóló Örömhírt az azon a napon jelenlevő zsidókhoz eljuttassa. Péter Szentlélektől áthatott prédikációjára háromezren válaszoltak. „A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.” (Apcs 2:41).

A Szentlélek erejétől felkenve a korai Egyház folytatta szolgálatát. Isten csodálatosan munkálkodott a Szentlélekkel teljes hívőkön keresztül, hogy megnyerjen Krisztus számára sokakat: „Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (Apcs 2:47).

A korai keresztények felismerték a Szentlélekkel való keresztség értékét és sürgősségét, hogy így istenfélő életet élhessenek és eredményes legyen a bizonyságtételük. Olyan fontos volt a Lélek keresztsége, hogy amikor sokan elfogadták Jézust megváltójuknak a samáriabeliekből, Pétert és Jánost elküldték hozzájuk. Nemsokára megérkezésük után kezüket az újonnan keresztelt hívőkre tették, és imádkoztak értük a Szentlélek keresztségéért: „De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. És Simon maga is hűn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala. Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket: Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket” (Apcs 8:12-17).

Ugyanezt látjuk, mikor Isten elhívta Saulust a Damaszkuszba vezető úton. Maga Krisztus nyilatkoztatta ki magát Saulusnak a látomásban: „Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva” (Apcs 9:1-7).

Krisztus utasította Saulust, hogy menjen be Damaszkuszba és várjon a további utasításokra. Ezután Isten elküldte Ananiást Saulushoz, az rátette kezeit, hogy imádkozzon a Szentlélekben való keresztségéért és látása visszatéréséért: „Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szentlélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék" (Apcs 9:17-18). A Lélekkel való teljesség eredményeként „Saulus pedig annál inkább erőt vőn” (Apcs 9:22). Az erő szó nem vonatkozik kizárólag a fizikai erőre. A szövegkörnyezet arra mutat, hogy Saulus gyarapodott lelki erőben és az evangélium hirdetésében. Az a lelki erő a bizonyságtevésre a Szentlélek keresztségének a következménye, mikor imádkozott érte Ananiás.

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<

A LÉLEK ÁLTALI KERESZTSÉG ÉS A BIZONYSÁGTEVÉS

Az adventista hívők, más keresztényekhez hasonlóan, hosszú évekkel ezelőtt már előre jelezték Jézus második eljövetelét. Hiszik, hogy Jézus eljöhetett volna már, ha bizonyos események már megtörténtek volna.

A tíz szűz példázata arra tanít bennünket, hogy a vőlegény késik. Mi is van a vőlegény késlekedésének hátterében? Én úgy hiszem, két oka lehet: Isten népe még nem áll készen, illetve: a világméretű evangelizálás és az azt követő események hiánya. A hármas angyali üzenet a Jelenések 14-ből nem érte el az emberiséget, pedig annak meg kell történnie Jézus visszatérése előtt.

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! Mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára, vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt. És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket. És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld” (Jel 14:6-14).

Hatalmas katasztrófák érik a földet, közvetlen Jézus eljövetele előtt. Isten népe a múltban nem állt készen ilyen eseményekre, így Nóé idejében sem jött el addig az özönvíz, amíg a figyelmeztetés el nem jutott a föld akkori lakosaihoz, és a bárka készen nem állt, hogy befogadja azokat, akik be akartak menni: „A miképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is” (Mát 24:37).

A figyelmeztető üzenet hirdettetni fog és a „Bárka” vagyis az Egyház készen fog állni. Ekkor jön el a vég. Hogyan érte el Isten a figyelmeztető üzenettel Nóé kortársait abban az időben? A Szentlélek által, aki Jézust is fel támasztotta a halálból, és aki által prédikált a tömlöcben lévő lelkeknek, vagyis Nóé kortársainak.

Péter apostol az első levelében beszél erről: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; A melyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált. A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által” (1 Pét 3:18-20).
(A Mózes 4. könyve 27:15-16 versében a Biblia élő emberekre vonatkoztatva használja a lelkek kifejezést.)

„Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa 42:6-7).

A Biblia szerint a tömlöcben lévő foglyok, lelkek azok a férfiak és nők, akik Sátán hatalma alatt vannak.

Láthatjuk tehát, hogy Krisztus, a Szentlélek által ihlette Nóét, hogy a föld akkori lakosait figyelmeztesse és felkészítse az özönvízre. Ugyanígy fog történni az utolsó napokban közvetlenül
Jézus második eljövetele előtt. (Mát 24:37).

Krisztus a Lélektől felkent hívők által fog prédikálni a föld lakosainak, hogy felkészítse őket
jövetelére.

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<

A LÉLEK ÁLTALI KERESZTSÉG ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS

Jézus előre megjövendölte: „És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Maté 24:14). Közvetlenül Jézus eljövetele előtt az evangélium feltartóztathatatlanul hirdettetik majd a világon.

Jóel próféta a Szentlélek kiárasztásának két idejéről beszélt a korai és késői eső jelképében. „Ti is, Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban” (Jóel 2:23).

Péter pünkösdi prédikációjában a korai eső beteljesülését magyarázta hallgatóinak, és a Szentlélek kitöltésének idejét látta akkor beteljesülni. „Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak” (Apcs 2:16-18).

A Lélek kitöltésének ezt a korai esőjét nevezi Jézus a Szentlélek általi keresztségnek: „És velök
összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban
Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig” (Apcs 1:4-8).

A Cselekedetek könyve az evangélium hirdetésnek egy hatalmas erővel, feltartóztathatatlanul előre haladó, művéről számol be. Ezrek keresztelkedtek meg, és döntöttek Krisztus mellett. A Cselekedetek könyvét olvasva minden kereszténynek az a gondolata támad, hogy bárcsak megismétlődne a Szentlélek ilyen erejű kitöltése.

Néhány évvel ezelőtt nagyon vágyakoztam a Lélek általi keresztségre, és kezdtem jobban megérteni Isten Lelkének a hatalmas erejű újbóli működését. Isten kezdte kijelenteni számomra, hogy a Lélektől felkent, és betöltekezett hívőket hogyan fogja felhasználni, hogy általuk ezreket nyerjen meg Krisztusnak. Megértettem, hogy nem a képzett evangélisták, a rádió, vagy a televízió által végeztetik el az evangelizálás nemes munkája az utolsó időben, bár ezeknek is meg van a maga szerepe, ellenkezőleg, Isten műve akkor fog befejeződni, amikor népe könyörög a Szentlélek általi keresztségért, és meg engedi Krisztusnak, hogy rajtuk keresztül elérjen másokat is.

Az evangelizálás munkája nem új programok, új módszerek által fejeződik be: Isten a megszentelt, a Lélektől kitöltött hívők által fog működni, akik alárendelik magukat akaratának, és megengedik Neki, hogy bennük éljen, és általuk elérjen másokat is. Ezért mondta Jézus tanítványainak, hogy várjanak a Lélek keresztségére, mielőtt az evangéliumot elvinnék a világnak (Apcs 1:4-8).

Habár a tanítványok Jézussal voltak három és fél évet, és szolgáltak másoknak, mégsem voltak felkészülve, hogy a világnak Jézusról prédikáljanak. A Szentlélek erejére kellett várniuk. Majd ha Isten népének tagjai így élik meg a Krisztussal való közösséget, akkor történik meg másodszor is az evangélium hasonló mértékű hirdetése, és a Szentlélek másodszori kitöltése is. Akkor leszünk készen a Késői esőre.

A következő hét alkalom abban fogja segíteni az olvasót, hogy megértse miként fog másodszor is az evangélium futótűzként terjedni, és hogyan fog benne minden odaszentelt hívő részt venni. Akik vágyva várják Uruk megjelenését, azok részt is fognak benne venni.

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<

LÉLEKBEN MONDOTT IMA ISTEN IGÉRETEIÉRT

Isten a Bibliában sok ígéretet adott nekünk, melyek által minden szükségletünket betölti. Az Ó- és az Újszövetségben is Isten embereinek példáját találjuk, akik a Szentírás ígéreteire hivatkoztak, amikor nehézségekkel néztek szembe.

Első találkozásom az imádság Bibliai tanításával, Glen Cook „A bibliai imádság ABC-je” című könyve volt (The ABCs of Bible Prayer). Fiatal keresztényként megtanultam az Isten ígéreteire hivatkozás elvét és ez áldást jelentett életemben és szolgálatomban.

Az ima képlete egyszerű:

Kérjetek. „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Máté 7:7).

Higgyetek. „Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek” (Márk 11:24).

Hivatkozzatok az ígéretre hálaadással, mielőtt választ kapnátok. „Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!”(János 11:41-43). Jézus ezekben a szövegekben hálát ad az Atyának, hogy meghallgatta imáját, még mielőtt megbizonyosodott volna arról, hogy imája meghallgatásra talált.

Isten ígéretei biztosak, Ő megteszi, amit megígért. Ő megteheti, amit megígért. „Ah, ah, Uram Isten! Imé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jeremiás 32:17). Ahogy a makkban benne van a tölgy, úgy Isten ígéreteinek teljesedése benne van az ígéretben, amelynek megvalósulását hittel kérjük.

Isten Szavának ígéretéről Ellen White így ír:

„Minden parancsolatban és Isten Szavának minden ígéretében erő van, Istentől származó élet, amellyel a parancsolat teljesíthető és az ígéret beteljesedik.”

(Ellen G. White, A nagy tanító lábnyomában 18.old.)

Isteni erő és élet van a Biblia ígéreteiben. Semmi nem akadályozhatja meg Isten ígéreteinek teljesedését, ha azt kitartó imában és hittel kérjük. 2Krónika 20. fejezetében mintaimát találunk az isteni ígéret teljesedéséért. Jósafát, Júda királya közeli veszedelemmel nézett szembe, az ellenség szövetkezett ellene. Ő felkészült a válságra, megerősítette a hadsereget és a védelmet.Több mint egy millió harcra-kész katonája volt. Ellenben, amikor a király értesült a veszélyről az első gondolata az volt, hogy Istenhez forduljon, nem támaszkodott a hadi előkészületeire. Ha az élet nehézségeivel kell szembenéznünk, nekünk is így kell gondolkodunk-legelőször Istenhez fordulni. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell megtennünk azt, amit megtehetünk, hogy felkészüljünk minden lehetőségre. 

Hajlamosak vagyunk rögtön emberi eszközökhöz folyamodni segítségért és szabadulásért. Értelmünk gyakran a probléma megoldásán gondolkodik, ahelyett hogy először Istenhez fordulnánk. Jósafát lépése jó példa, melyet követnünk kell!

Jósafát imája 2Krónika 20:6-13 verseiben van feljegyezve: „És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! Nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, aki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna. Oh, mi Istenünk! Nem te űzéd-e ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adád-e azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké? És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván: Amikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál, vagy éhség, megállunk e házban előtted, mert a te neved e házban van és amikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket. És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, akiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Egyiptom földéből kijöttek, hanem mellettük menének el és nem pusztították el őket. Imé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk. Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink. És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.”

Ez az imádság 5 lépést tár fel, melyek Isten ígéreteinek teljesedését eredményezik:

1. Először, a király Isten jellemtulajdonságait dicséri, amelyek kapcsolatban vannak a problémával (6. vers). Jósafátot bátorsággal töltötte el a tudat, hogy Isten uralkodik a pogányok minden országain, hogy az „erő és hatalom” az Ő kezében van és senki nincs, aki ellene megállhatna.
2. Másodszor, emlékezett a múltban elért győzelmekre (7. vers). Ha arra gondolunk, amit Isten biztosított a múltban és azt összekapcsoljuk a jelenlegi szükségletünkkel, Isten hűségére emlékezünk és ezáltal erősödik a hitünk.
3. Harmadszor, Isten ígéretére hivatkozott, melyet az Ő népének adott a múltban, amely a problémára vonatkozott (8. 9 vers).
4. Ez a három lépés után Jósafát elmondta a problémát (10-12 vers).
5. A végén dicsőíti Istent még mielőtt a győzelem bármilyen bizonyítékát látná (18-19 vers)

Figyeljük meg a mintaimát, amely Isten ígéreteinek teljesedését eredményezi – nem összpontosít a problémára: dicsőíteni Istent, múltban elért győzelmek, ígéret, probléma, Isten dicsőítése.

„Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből” (Zsoltár 119:34).

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<