"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. [...]
Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
(Máté 28:18,20)
"Már nem számítok rá, hogy még sokáig élek. Munkámat majdnem befejeztem... Nem gondolom, hogy még több bizonyságtételt kapok népünk számára. Józan gondolkodású vezető férfiaink tudják, mi szolgál művünk felemelésére és felépítésére; azonban szükséges, hogy szívükben Isten szeretetével mindig jobban belemélyedjenek Isten dolgainak tanulmányozásába (3T 443).
Midőn áttekintem múltunk történetét és követem előrehaladásunk minden lépését egészen jelen állapotunkig, elmondhatom: Dicsőség Istennek!! Midőn látom, hogy mit cselekedett Isten, csodálat és bizalom tölt el Krisztus, a mi Vezetőnk iránt. Nem kell félnünk a jövőtől, kivéve, ha megfeledkezünk arról az útról, amelyen az Úr vezetett minket, és ha elfeledjük tanítását, amelyet elmúlt történelmünkben adott nékünk (LS 196)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.409)
2013. december 27., péntek
2013. december 20., péntek
A HŰSÉGESEK JUTALMA
"Íme, hamar eljövök, a jutalmam velem van,
és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint."
(Jelenések 22:12)
"Kedves testvérek és testvérnők, kérlek titeket, készüljetek Krisztusnak az ég felhőiben való eljövetelére! Napról napra vessétek ki szívetekből, lelketekből a világ szeretetét! Tapasztalatból ismerjétek meg, mit jelent a Krisztussal való közösség! Készüljetek az ítéletre, hogy amidőn Krisztus eljön, csodálják Őt mindazok, akik hisznek, hogy azok között legyetek, akik békességben találkoznak Vele! Azon a napon a megváltottak fénylenek az Atya és a Fiú dicsőségében. Az angyalok arany hárfáikat pengetve üdvözlik a Királyt és győzelmének jelvényeit, a megváltottakat, akik "megmosták az 6 ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében" (Jel 7:14). Felhangzik a diadalének, amely betölti az egész mennyet. Krisztus győzött és bevonul a mennyei udvarokba a megváltottak kíséretében, akik igazolják, hogy szenvedésének és kereszthalálának küldetése nem volt hiábavaló.
Urunk feltámadása és mennybemenetele biztos bizonyítéka Isten szentjei győzelmének a halál és a sír felett. Biztosítéka annak, hogy a menny nyitva áll azok számára, akik megmossák jellemük ruháit és megfehérítik a Bárány vérében. Jézus az emberiség képviselőjeként ment fel a mennybe, és Isten megengedi, hogy azok, akik visszatükrözik az Ő képmását, szemléljék Őt és részesüljenek Vele az Ő dicsőségében.
E földi zarándokokat várják mennyei otthonaik. Fehér ruhák várnak az igazakra a dicsőség koronáival és a győzelmi pálmákkal. Az eljövendő világban világos lesz előttünk mindaz, ami Isten gondviselésében e földön zavarba hozott és érthetetlen volt számunkra. A nehezen érthető dolgokra magyarázatot találunk. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk itt zűrzavart és megszegett ígéreteket lát, ott a legtökéletesebb és legszebb összhangot fedezzük fel. Akkor megtudjuk, hogy legsúlyosabbnak látszó tapasztalatainkat a Végtelen Szeretet rendelte el. Midőn felismerjük Annak végtelen gondoskodását, Aki minden dolgot javunkra változtat, kimondhatatlan örömmel és teljes dicsőséggel fogunk örvendezni.
A menny légkörében nem létezhet fájdalom. A megváltottak otthonában nem lesz könnyhullatás, nem lesznek temetési menetek és gyászjelvények. "nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer" (Ésa 33:24).
Nemsokára meglátjuk Őt, akiben örök életünk reményei összpontosulnak. Az Ő jelenlétében az élet minden próbája és szenvedése semminek tűnik majd. "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik" (Zsid 10:35-37). Nézz fel és hited növekedjék állandóan! Ez a hit vezessen a keskeny úton, amely Isten városának kapuin bevezet a mennyei hazába, az örökkévaló dicsőségben, amely a megváltottakra vár. "Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van" (Jak 5:7-8) [9T 285].
"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van" (1Jn 3:2).
Akkor Krisztus szemléli munkája eredményét. Abban a megszámlálhatatlan, nagy sokaságban, amely az Ő dicsőségében áll "feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júdás 24. vers), Krisztus, aki vérével megváltott és életének példájával tanított bennünket, "lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik" (Ésa 53:11) [ED 309]."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.407-409)
és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint."
(Jelenések 22:12)
"Kedves testvérek és testvérnők, kérlek titeket, készüljetek Krisztusnak az ég felhőiben való eljövetelére! Napról napra vessétek ki szívetekből, lelketekből a világ szeretetét! Tapasztalatból ismerjétek meg, mit jelent a Krisztussal való közösség! Készüljetek az ítéletre, hogy amidőn Krisztus eljön, csodálják Őt mindazok, akik hisznek, hogy azok között legyetek, akik békességben találkoznak Vele! Azon a napon a megváltottak fénylenek az Atya és a Fiú dicsőségében. Az angyalok arany hárfáikat pengetve üdvözlik a Királyt és győzelmének jelvényeit, a megváltottakat, akik "megmosták az 6 ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében" (Jel 7:14). Felhangzik a diadalének, amely betölti az egész mennyet. Krisztus győzött és bevonul a mennyei udvarokba a megváltottak kíséretében, akik igazolják, hogy szenvedésének és kereszthalálának küldetése nem volt hiábavaló.
Urunk feltámadása és mennybemenetele biztos bizonyítéka Isten szentjei győzelmének a halál és a sír felett. Biztosítéka annak, hogy a menny nyitva áll azok számára, akik megmossák jellemük ruháit és megfehérítik a Bárány vérében. Jézus az emberiség képviselőjeként ment fel a mennybe, és Isten megengedi, hogy azok, akik visszatükrözik az Ő képmását, szemléljék Őt és részesüljenek Vele az Ő dicsőségében.
E földi zarándokokat várják mennyei otthonaik. Fehér ruhák várnak az igazakra a dicsőség koronáival és a győzelmi pálmákkal. Az eljövendő világban világos lesz előttünk mindaz, ami Isten gondviselésében e földön zavarba hozott és érthetetlen volt számunkra. A nehezen érthető dolgokra magyarázatot találunk. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk itt zűrzavart és megszegett ígéreteket lát, ott a legtökéletesebb és legszebb összhangot fedezzük fel. Akkor megtudjuk, hogy legsúlyosabbnak látszó tapasztalatainkat a Végtelen Szeretet rendelte el. Midőn felismerjük Annak végtelen gondoskodását, Aki minden dolgot javunkra változtat, kimondhatatlan örömmel és teljes dicsőséggel fogunk örvendezni.
A menny légkörében nem létezhet fájdalom. A megváltottak otthonában nem lesz könnyhullatás, nem lesznek temetési menetek és gyászjelvények. "nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer" (Ésa 33:24).
Nemsokára meglátjuk Őt, akiben örök életünk reményei összpontosulnak. Az Ő jelenlétében az élet minden próbája és szenvedése semminek tűnik majd. "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik" (Zsid 10:35-37). Nézz fel és hited növekedjék állandóan! Ez a hit vezessen a keskeny úton, amely Isten városának kapuin bevezet a mennyei hazába, az örökkévaló dicsőségben, amely a megváltottakra vár. "Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van" (Jak 5:7-8) [9T 285].
"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van" (1Jn 3:2).
Akkor Krisztus szemléli munkája eredményét. Abban a megszámlálhatatlan, nagy sokaságban, amely az Ő dicsőségében áll "feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júdás 24. vers), Krisztus, aki vérével megváltott és életének példájával tanított bennünket, "lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik" (Ésa 53:11) [ED 309]."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.407-409)
2013. december 13., péntek
A GYŐZELEM ÍGÉRETE
"És egy másik angyalt láttam az ég közepén repülni,
akinél az örökkévaló evangélium volt,
és azt hirdette a föld lakosainak,
minden nemzetségnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, és hangosan ezt mondta:
Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája,
és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert
és a vizek forrásait."
(Jelenések 14:6-7)
"Imádkozom, hogy az a munka, amelyet jelenleg végzünk, mélyen bevésődjék az emberek szívébe, lelkébe és elméjébe. A bajok, zűrzavarok növekednek; azonban mint Isten hívő gyermekei, bátorítsuk egymást! Ne szállítsuk le a színvonalat, hanem inkább emeljük magasra! Tekintsünk hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére, Jézusra. Midőn éjjel nem tudok aludni, felemelem szívemet imában Istenhez. Ő megerősít engem és biztosít arról, hogy munkálkodó szolgái mellett áll az otthoni és a távoli misszióterületeken egyaránt. Felbátorít és áldásomra szolgál az a gondolat, hogy Izrael Istene most is vezeti népét és velünk marad mindvégig.
Az Úr szeretné látni, hogy a harmadik angyal üzenetének hirdetése sikeresen halad előre. Amiképpen minden korszakban munkálkodott, hogy győzelmet adjon népének, úgy ebben a korszakban is szeretné győzelmesen keresztülvinni gyülekezetével kapcsolatos szándékait, ezért megparancsolja hívő szenteinek, hogy egyesült erővel haladjanak előre, hogy hitük növekedjék, és bízzanak az Ő ügyének igazságában és igazságosságában.
Álljunk sziklaszilárdan Isten Igéjének alapelveiben és gondoljunk arra, hogy Isten velünk van és erőt ad, hogy szembeálljunk minden új tapasztalattal! Életünkben mindig őrizzük meg az igazság és igazságosság alapelveit, hogy "erőről erőre" jussunk az Úr nevében. Őrizzük meg szentül azt a hitet, amelyet Isten Lelkének tanítása és tetszése igazolt legkoraibb tapasztalatainktól kezdve a jelen korig. Drága kincsként kezeljük azt a művet, amelyet az Ő parancsolattartó népe által előrevitt, amely az idő múlásával az Ő kegyelmének ereje által mindig erősebb és hatékonyabb lesz. Az ellenség arra törekszik, hogy elhomályosítsa Isten gyermekeinek megkülönböztető képességét és elgyengítse erejüket. Ha azonban a Szentlélek irányítása alatt munkálkodnak, akkor megnyitja előttük a lehetőségek ajtajait, hogy felépítsék a régi, puszta helyeket. Az állandó növekedés tapasztalatának örvendenek mindaddig, amíg az Úr leszáll az égből hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy ráhelyezze hűséges gyermekeire a végső győzelem pecsétjét.
Az előttünk álló munka végzése közben meg kell feszítenünk emberi lényünk minden erejét. Erős hitet és állandó éberséget kell gyakorolnunk. Néha a legcsüggesztőbb nehézségekkel kell szembeszállnunk. A munka nagysága megrémít bennünket, de Isten segítségével szolgái mégis kivívják a győzelmet. Testvéreim, "kérlek, hogy ne csüggedjetek el" (Ef 3:13) az előttetek levő próbára tevő tapasztalatok miatt! Jézus veletek lesz; előttetek megy Szentlelke által és előkészíti számotokra az utat. Ő lesz a ti segítségetek minden szükségben.
"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre (minden korszakban) örökkön örökké" (Ef 3:20-21) [3T 309].
Mély hatást gyakoroltak reám azok a jelenetek, amelyek nemrég vonultak el előttem éjszakai látomásban. Láttam, hogy egy nagy mozgalom, ébredés és a felelevenedés munkája megy végbe sok helyen. Feleletül Isten hívására, népünk munkára sorakozott. Kedves testvéreim, az Úr szól hozzánk! Ne figyeljünk-e az Ő szavára?! Ne tisztítsuk-e meg lámpánkat és ne cselekedjünk-e úgy, mint akik várjuk az Úr eljövetelét? Ez az idő felhív bennünket arra, hogy világossághordozók legyünk és cselekedjünk.
Testvéreim, "kérlek azért titeket..., hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben" (Ef 4:1-3) (3T 441-443]."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.406-407)
akinél az örökkévaló evangélium volt,
és azt hirdette a föld lakosainak,
minden nemzetségnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, és hangosan ezt mondta:
Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája,
és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert
és a vizek forrásait."
(Jelenések 14:6-7)
"Imádkozom, hogy az a munka, amelyet jelenleg végzünk, mélyen bevésődjék az emberek szívébe, lelkébe és elméjébe. A bajok, zűrzavarok növekednek; azonban mint Isten hívő gyermekei, bátorítsuk egymást! Ne szállítsuk le a színvonalat, hanem inkább emeljük magasra! Tekintsünk hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére, Jézusra. Midőn éjjel nem tudok aludni, felemelem szívemet imában Istenhez. Ő megerősít engem és biztosít arról, hogy munkálkodó szolgái mellett áll az otthoni és a távoli misszióterületeken egyaránt. Felbátorít és áldásomra szolgál az a gondolat, hogy Izrael Istene most is vezeti népét és velünk marad mindvégig.
Az Úr szeretné látni, hogy a harmadik angyal üzenetének hirdetése sikeresen halad előre. Amiképpen minden korszakban munkálkodott, hogy győzelmet adjon népének, úgy ebben a korszakban is szeretné győzelmesen keresztülvinni gyülekezetével kapcsolatos szándékait, ezért megparancsolja hívő szenteinek, hogy egyesült erővel haladjanak előre, hogy hitük növekedjék, és bízzanak az Ő ügyének igazságában és igazságosságában.
Álljunk sziklaszilárdan Isten Igéjének alapelveiben és gondoljunk arra, hogy Isten velünk van és erőt ad, hogy szembeálljunk minden új tapasztalattal! Életünkben mindig őrizzük meg az igazság és igazságosság alapelveit, hogy "erőről erőre" jussunk az Úr nevében. Őrizzük meg szentül azt a hitet, amelyet Isten Lelkének tanítása és tetszése igazolt legkoraibb tapasztalatainktól kezdve a jelen korig. Drága kincsként kezeljük azt a művet, amelyet az Ő parancsolattartó népe által előrevitt, amely az idő múlásával az Ő kegyelmének ereje által mindig erősebb és hatékonyabb lesz. Az ellenség arra törekszik, hogy elhomályosítsa Isten gyermekeinek megkülönböztető képességét és elgyengítse erejüket. Ha azonban a Szentlélek irányítása alatt munkálkodnak, akkor megnyitja előttük a lehetőségek ajtajait, hogy felépítsék a régi, puszta helyeket. Az állandó növekedés tapasztalatának örvendenek mindaddig, amíg az Úr leszáll az égből hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy ráhelyezze hűséges gyermekeire a végső győzelem pecsétjét.
Az előttünk álló munka végzése közben meg kell feszítenünk emberi lényünk minden erejét. Erős hitet és állandó éberséget kell gyakorolnunk. Néha a legcsüggesztőbb nehézségekkel kell szembeszállnunk. A munka nagysága megrémít bennünket, de Isten segítségével szolgái mégis kivívják a győzelmet. Testvéreim, "kérlek, hogy ne csüggedjetek el" (Ef 3:13) az előttetek levő próbára tevő tapasztalatok miatt! Jézus veletek lesz; előttetek megy Szentlelke által és előkészíti számotokra az utat. Ő lesz a ti segítségetek minden szükségben.
"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre (minden korszakban) örökkön örökké" (Ef 3:20-21) [3T 309].
Mély hatást gyakoroltak reám azok a jelenetek, amelyek nemrég vonultak el előttem éjszakai látomásban. Láttam, hogy egy nagy mozgalom, ébredés és a felelevenedés munkája megy végbe sok helyen. Feleletül Isten hívására, népünk munkára sorakozott. Kedves testvéreim, az Úr szól hozzánk! Ne figyeljünk-e az Ő szavára?! Ne tisztítsuk-e meg lámpánkat és ne cselekedjünk-e úgy, mint akik várjuk az Úr eljövetelét? Ez az idő felhív bennünket arra, hogy világossághordozók legyünk és cselekedjünk.
Testvéreim, "kérlek azért titeket..., hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben" (Ef 4:1-3) (3T 441-443]."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.406-407)
2013. december 6., péntek
KÖZEL VAN A TI MEGVÁLTÁSTOK
"Legyetek ti is hosszútűrők, és erősítsétek meg szíveteket,
mert az Úr eljövetele közel van."
(Jakab 5:8)
"Midőn hallom a rettenetes szerencsétlenségeket, amelyek hétről hétre történnek, felteszem magamnak a kérdést: "Mit jelentenek ezek a dolgok? A legrettenetesebb csapások gyorsan követik egymást. Mily gyakran hallunk földrengésekről, szélviharokról, tűz és árvizek által okozott pusztulásokról, amelyek sok életet és tulajdont megsemmisítenek. Ezek a szerencsétlenségek látszólag a szervezetlen és szabálytalan erők szeszélyes kitörései, azonban Isten céljait olvashatjuk bennük. Istennek eszközei ezek, amelyek által igyekszik felébreszteni az embereket veszedelmük tudatára.
Krisztus eljövetele közelebb van most, mint amikor hívőkké lettünk. A nagy küzdelem végéhez közeledik. Isten büntető ítéletei már sújtják földünket. Ünnepélyes figyelmeztetésük így hangzik: "legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia" (Mt 24:44).
Azonban gyülekezeteinkben nagyon sokan csak alig ismerik a jelenkori igazság jelentőségét, ezért felhívom őket, hogy ne vegyék semmibe az idők jeleinek teljesedését, amelyek világosan mutatják, hogy az idő közel. Nemsokára sokan, akik nem keresték lelkük üdvösségét, keserűen panaszkodnak majd: "Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!" (Jer 8:20).
A föld történelmének végső jeleneteit éljük. A jövendölések gyorsan beteljesednek. Próbaidőnk órái gyorsan letelnek. Egy pillanatot se veszíthetünk!!! Ne aludjunk el őrhelyünkön! Senki se mondja szívében cselekedetei által: "Halogatja még az én Uram a hazajövetelt!" Hirdessük komoly, figyelmeztető szavakban Krisztus közeli eljövetelének üzenetét! Figyelmeztessük az embereket mindenütt, hogy térjenek meg és meneküljenek meg az eljövendő haragtól! Serkentsük őket azonnali előkészületre, mert csak alig sejtjük, hogy mi előtt állunk! A lelkészek és gyülekezeti tagok menjenek ki az érett mezőkre! Mondják meg a közönyösöknek, hogy keressék az Urat, amíg megtalálható! A munkások bárhol hirdetik a Biblia elfelejtett igazságait, megtalálják aratásukat. Megtalálják azokat, akik elfogadják az igazságot és odaszentelik életüket, hogy lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak.
Az Úr nemsokára eljön, ezért legyünk készen, hogy békességben találkozzunk Vele! Határozzuk el, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik, hogy közöljük a világosságot a körülöttünk élőkkel! Ne szomorkodjunk, hanem legyünk vidámak és mindig tekintsünk az Úr Jézusra, mert nemsokára eljön! Legyünk készen és várjuk az Ő megjelenését! Milyen dicsőséges lesz, amidőn meglátjuk Őt és üdvözöl bennünket, mint az Ő megváltott gyermekeit. Sokáig vártunk, de reménységünk ne aludjék ki. Ha megláthatjuk a Királyt az Ő szépségében, örökké boldogok és áldottak leszünk. Úgy érzem, hogy hangosan kell kiáltanom: "Megyünk hazafelé!!!" Közeledik az idő, amikor Krisztus eljön hatalommal és dicsőséggel, hogy megváltott gyermekeit elvigye örök otthonukba.
A nagy befejező munkában oly bonyodalmakkal kerülünk szembe, amelyeket önmagunk nem tudunk megoldani, de ne felejtsük el, hogy a három mennyei Nagyhatalom munkálkodik értünk. Egy isteni Kéz fogja a kormányt és Isten teljesíti ígéreteit, s összegyűjt a világból egy olyan népet, amely igazságban szolgálja Őt (8T 252-254)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.405-406)
mert az Úr eljövetele közel van."
(Jakab 5:8)
"Midőn hallom a rettenetes szerencsétlenségeket, amelyek hétről hétre történnek, felteszem magamnak a kérdést: "Mit jelentenek ezek a dolgok? A legrettenetesebb csapások gyorsan követik egymást. Mily gyakran hallunk földrengésekről, szélviharokról, tűz és árvizek által okozott pusztulásokról, amelyek sok életet és tulajdont megsemmisítenek. Ezek a szerencsétlenségek látszólag a szervezetlen és szabálytalan erők szeszélyes kitörései, azonban Isten céljait olvashatjuk bennük. Istennek eszközei ezek, amelyek által igyekszik felébreszteni az embereket veszedelmük tudatára.
Krisztus eljövetele közelebb van most, mint amikor hívőkké lettünk. A nagy küzdelem végéhez közeledik. Isten büntető ítéletei már sújtják földünket. Ünnepélyes figyelmeztetésük így hangzik: "legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia" (Mt 24:44).
Azonban gyülekezeteinkben nagyon sokan csak alig ismerik a jelenkori igazság jelentőségét, ezért felhívom őket, hogy ne vegyék semmibe az idők jeleinek teljesedését, amelyek világosan mutatják, hogy az idő közel. Nemsokára sokan, akik nem keresték lelkük üdvösségét, keserűen panaszkodnak majd: "Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!" (Jer 8:20).
A föld történelmének végső jeleneteit éljük. A jövendölések gyorsan beteljesednek. Próbaidőnk órái gyorsan letelnek. Egy pillanatot se veszíthetünk!!! Ne aludjunk el őrhelyünkön! Senki se mondja szívében cselekedetei által: "Halogatja még az én Uram a hazajövetelt!" Hirdessük komoly, figyelmeztető szavakban Krisztus közeli eljövetelének üzenetét! Figyelmeztessük az embereket mindenütt, hogy térjenek meg és meneküljenek meg az eljövendő haragtól! Serkentsük őket azonnali előkészületre, mert csak alig sejtjük, hogy mi előtt állunk! A lelkészek és gyülekezeti tagok menjenek ki az érett mezőkre! Mondják meg a közönyösöknek, hogy keressék az Urat, amíg megtalálható! A munkások bárhol hirdetik a Biblia elfelejtett igazságait, megtalálják aratásukat. Megtalálják azokat, akik elfogadják az igazságot és odaszentelik életüket, hogy lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak.
Az Úr nemsokára eljön, ezért legyünk készen, hogy békességben találkozzunk Vele! Határozzuk el, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik, hogy közöljük a világosságot a körülöttünk élőkkel! Ne szomorkodjunk, hanem legyünk vidámak és mindig tekintsünk az Úr Jézusra, mert nemsokára eljön! Legyünk készen és várjuk az Ő megjelenését! Milyen dicsőséges lesz, amidőn meglátjuk Őt és üdvözöl bennünket, mint az Ő megváltott gyermekeit. Sokáig vártunk, de reménységünk ne aludjék ki. Ha megláthatjuk a Királyt az Ő szépségében, örökké boldogok és áldottak leszünk. Úgy érzem, hogy hangosan kell kiáltanom: "Megyünk hazafelé!!!" Közeledik az idő, amikor Krisztus eljön hatalommal és dicsőséggel, hogy megváltott gyermekeit elvigye örök otthonukba.
A nagy befejező munkában oly bonyodalmakkal kerülünk szembe, amelyeket önmagunk nem tudunk megoldani, de ne felejtsük el, hogy a három mennyei Nagyhatalom munkálkodik értünk. Egy isteni Kéz fogja a kormányt és Isten teljesíti ígéreteit, s összegyűjt a világból egy olyan népet, amely igazságban szolgálja Őt (8T 252-254)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.405-406)
2013. november 29., péntek
ÍME, ÉN HAMAR ELJÖVÖK
"Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz:
"Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus!"
(Jelenések 22:20)
"Nemrég egyik éjszaka a Szentlélek azt a gondolatot hozta elmémbe, hogy ha az Úr olyan hamar eljön, mint azt hisszük, akkor határozottabban kell a nép elé tárnunk az igazságot, mint a múltban tettük.
Ezzel kapcsolatban gondolataim visszaszálltak az 1843-1844-ben élő hívők tevékenységére. Abban az időben sok házról házra való munkát végeztek és fáradhatatlan erőfeszítéseket tettek, hogy figyelmeztessék az embereket az Isten Igéjében felsorolt dolgokra. Nekünk még nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, mint amit ők tettek, akik oly hűségesen hirdették az első angyal üzenetét. Gyorsan közeledünk a föld történelmének végéhez, azért midőn felismerjük, hogy Jézus valóban nemsokára eljön, ébredjünk fel és munkálkodjunk úgy, mint még soha azelőtt. A parancsunk az, hogy húzzuk meg a vészharangot és életünkkel mutassuk be az igazságot és az igazságosságot. A világnak nemsokára szembe kell állnia a nagy Törvényhozóval és felelnie kell törvényének megrontásáért. Csak azok remélhetnek bűnbocsánatot s békességet, akik törvényszegésükből megtérve engedelmeskednek a törvénynek.
Mily sok jót tehetnénk, ha mindazok, akik ismerik az igazságot, az élet Igéjét, munkálkodnának azok megvilágosításáért, akik nem ismerik az igazságot! Midőn a samáriabeliek Krisztushoz jöttek a samáriai asszony hívására, Krisztus úgy beszélt róluk tanítványainak, mint egy aratásra érett gabonaföldről, e szavakkal: "Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra" (Jn 4:35). Krisztus két napig lakott a samariabelieknél, mivel vágyódtak az igazság után. Milyen elfoglalt napok voltak azok, amelyeknek eredményeképpen sokan hittek Őbenne az Ő saját beszédéért, amiről a következő szavak tettek bizonyságot: "Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus" (Jn 4:41-42) [8T 252-254]."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.404)
"Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus!"
(Jelenések 22:20)
"Nemrég egyik éjszaka a Szentlélek azt a gondolatot hozta elmémbe, hogy ha az Úr olyan hamar eljön, mint azt hisszük, akkor határozottabban kell a nép elé tárnunk az igazságot, mint a múltban tettük.
Ezzel kapcsolatban gondolataim visszaszálltak az 1843-1844-ben élő hívők tevékenységére. Abban az időben sok házról házra való munkát végeztek és fáradhatatlan erőfeszítéseket tettek, hogy figyelmeztessék az embereket az Isten Igéjében felsorolt dolgokra. Nekünk még nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, mint amit ők tettek, akik oly hűségesen hirdették az első angyal üzenetét. Gyorsan közeledünk a föld történelmének végéhez, azért midőn felismerjük, hogy Jézus valóban nemsokára eljön, ébredjünk fel és munkálkodjunk úgy, mint még soha azelőtt. A parancsunk az, hogy húzzuk meg a vészharangot és életünkkel mutassuk be az igazságot és az igazságosságot. A világnak nemsokára szembe kell állnia a nagy Törvényhozóval és felelnie kell törvényének megrontásáért. Csak azok remélhetnek bűnbocsánatot s békességet, akik törvényszegésükből megtérve engedelmeskednek a törvénynek.
Mily sok jót tehetnénk, ha mindazok, akik ismerik az igazságot, az élet Igéjét, munkálkodnának azok megvilágosításáért, akik nem ismerik az igazságot! Midőn a samáriabeliek Krisztushoz jöttek a samáriai asszony hívására, Krisztus úgy beszélt róluk tanítványainak, mint egy aratásra érett gabonaföldről, e szavakkal: "Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra" (Jn 4:35). Krisztus két napig lakott a samariabelieknél, mivel vágyódtak az igazság után. Milyen elfoglalt napok voltak azok, amelyeknek eredményeképpen sokan hittek Őbenne az Ő saját beszédéért, amiről a következő szavak tettek bizonyságot: "Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus" (Jn 4:41-42) [8T 252-254]."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.404)
2013. november 22., péntek
KRISZTUS IGAZSÁGÁNAK RUHÁIVAL BETAKARVA
"Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!"
(Zsoltár 51:12)
"Midőn Isten népe megszaggatja szívét az Úr előtt, és tiszta szívért könyörög, elhangzik a parancs: "Vegyétek le róluk a szennyes ruhákat!", és e bátorító szavakat intézik hozzájuk: "Íme, levettem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" Isten megpróbált, megkísértett, de mégis hűséges gyermekeit felöltöztetik Krisztus igazságának szeplőtlen palástjába. A megvetett maradékot dicső ruhákba öltöztetik, hogy a romlott világ többé sohase szennyezze őket. Nevük bentmarad az élet könyvében minden korszak hűségesei között. Ők ellenálltak a csaló fortélyainak. A sárkány ordítása se térítette el őket hűségüktől, ezért most örökre biztonságban vannak a kísértő csalásai ellen. Bűneiket ráhelyezték a bűn szerzőjére, okozójára.
Maradék népét az Úr nemcsak bűnbocsánatban részesítette, nemcsak elfogadta, hanem megtiszteltetésben is részesítette. "Tiszta süveget" tettek fejükre. Az Úr "királyokká és papokká" tette őket "az Ő Istenének és Atyjának" (Jel 1:6). Miközben Sátán tovább is hangoztatta vádjait és igyekezett megsemmisíteni e csoportot, a láthatatlan szent angyalok elpecsételték őket az élő Isten pecsétjével. Ezek azok, akik "Sion hegyén" állnak a Báránnyal (Jel 14:1), és az Atya "neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). "És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak az a száz negyvennégy ezer, akik áron vétettek meg a földről. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek (Jel 14:3-5) [5T 467-476)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.403)
(Zsoltár 51:12)
"Midőn Isten népe megszaggatja szívét az Úr előtt, és tiszta szívért könyörög, elhangzik a parancs: "Vegyétek le róluk a szennyes ruhákat!", és e bátorító szavakat intézik hozzájuk: "Íme, levettem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" Isten megpróbált, megkísértett, de mégis hűséges gyermekeit felöltöztetik Krisztus igazságának szeplőtlen palástjába. A megvetett maradékot dicső ruhákba öltöztetik, hogy a romlott világ többé sohase szennyezze őket. Nevük bentmarad az élet könyvében minden korszak hűségesei között. Ők ellenálltak a csaló fortélyainak. A sárkány ordítása se térítette el őket hűségüktől, ezért most örökre biztonságban vannak a kísértő csalásai ellen. Bűneiket ráhelyezték a bűn szerzőjére, okozójára.
Maradék népét az Úr nemcsak bűnbocsánatban részesítette, nemcsak elfogadta, hanem megtiszteltetésben is részesítette. "Tiszta süveget" tettek fejükre. Az Úr "királyokká és papokká" tette őket "az Ő Istenének és Atyjának" (Jel 1:6). Miközben Sátán tovább is hangoztatta vádjait és igyekezett megsemmisíteni e csoportot, a láthatatlan szent angyalok elpecsételték őket az élő Isten pecsétjével. Ezek azok, akik "Sion hegyén" állnak a Báránnyal (Jel 14:1), és az Atya "neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). "És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak az a száz negyvennégy ezer, akik áron vétettek meg a földről. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek (Jel 14:3-5) [5T 467-476)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.403)
2013. november 15., péntek
A MARADÉK GYÜLEKEZET
"... Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja,
csak a maradék üdvözül. [...]
Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint."
(Róma 9:27; 11:5)
"Zakariás próféta látomása Jósuáról és az angyalról rendkívüli erővel tárja elénk Isten népének tapasztalatát a nagy engesztelési nap végén. A maradék gyülekezet nagy próbán és szenvedésen megy keresztül. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, érezni fogják a sárkánynak és seregének haragját (Jel 12:12). Sátán a világot alattvalói közé sorolja, és uralmat nyert a hitehagyó egyházak felett, azonban egy kis csoport ellenáll felsőbbségének. Ha kiirthatná őket a földről, győzelme teljes lenne. Amiképpen befolyásolta a pogány nemzeteket, hogy semmisítsék meg Izrael népét, úgy a közeljövőben felingerli a föld gonosz hatalmait, hogy megsemmisítsék Isten népét. Mindenkitől megkövetelik majd, hogy engedelmeskedjenek az emberi rendeleteknek Isten parancsolatainak megrontása árán is. Azokat, akik hűek maradnak Istenhez és kötelességeikhez, megfenyegetik, kiközösítik, száműzik. "Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is" (Lk 21:16).
Reménységüket Isten kegyelmébe vetik és egyedüli oltalmuk az ima. Amiképpen Jósua esedezett az Angyal előtt, úgy a maradék gyülekezet is megtört szívvel, de erős hittel esedezik bűnbocsánatért és szabadulásért, Jézus, az Ő Védőügyvédük által. Teljes tudatában vannak bűnösségüknek; látják gyengeségüket és méltatlanságukat, ezért amidőn önmagukra tekintenek, majdnem kétségbe esnek. Az ellenség ott áll, hogy vádolja őket, amiképpen Jósuát is vádolta. Rámutat szennyes ruháikra és hibás jellemükre. Hivatkozik gyengeségeikre és balgaságukra, hálátlanságuk bűneire és Krisztuséhoz nem hasonló jellemükre, amely által meggyalázták Megváltójukat. Igyekszik megrémíteni őket azzal a gondolattal, hogy esetük reménytelen, hogy szennyfoltjaikat sohase moshatják le. Azt remélik, hogy annyira kiolthatja hitüket, hogy kísértéseinek engedve feladják Isten iránti hűségüket és felveszik a fenevad bélyegét.
Sátán hangoztatja Isten előtt az Ő népe ellen emelt vádjait, hogy bűneik által eljátszották Isten védelmét, és hivatkozik arra a jogára, hogy megsemmisítse őket törvényszegéseikért. Kijelenti, hogy éppen úgy megérdemlik az Isten kegyelméből való kizárást, mint ő, ezért így szól: "Ezek azok, akiknek majd el kell foglalniuk az én helyemet és a velem egyesült angyalok helyét? Mialatt azt állítják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének - megtartották-e előírásait? Nem szerették-e jobban önmagukat, mint Istent? Tekints bűneikre, amelyek életüket jellemezték! Nézd önzésüket, rosszindulatukat és egymás iránti gyűlöletüket!"
Isten népe sok tekintetben nagyon hibás volt. Sátán pontosan ismeri azokat a bűnöket, amelyeknek elkövetésére csábította őket, amely bűnöket most a legtúlzottabb megvilágításban mutat be e szavakkal: "Isten száműz jelenlétéből engem és angyalaimat és mégis jutalmat ad azoknak, akik ugyanazokat a bűnöket követték el? Te nem teheted meg ezt Uram, igazságosan! Ha mégis megteszed, trónod nem áll meg igazságban és ítéletben. Az igazság azt követeli, hogy kihirdesd ellenük a büntető ítéletet!!"
Azonban habár Krisztus követői vétkeztek, nem adták át magukat a gonosz uralmának. Elhagyták bűneiket. Alázattal és bűnbánattal keresték az Urat, ezért isteni Védőügyvédjük közbenjár érettük. Ő, akit a legmélyebben megbántottak hálátlanságukkal, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, - kijelenti: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán!" Én életemet adtam ezekért. "Markaimba metszettem őket" (Ésa 49:16)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.401-402)
csak a maradék üdvözül. [...]
Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint."
(Róma 9:27; 11:5)
"Zakariás próféta látomása Jósuáról és az angyalról rendkívüli erővel tárja elénk Isten népének tapasztalatát a nagy engesztelési nap végén. A maradék gyülekezet nagy próbán és szenvedésen megy keresztül. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, érezni fogják a sárkánynak és seregének haragját (Jel 12:12). Sátán a világot alattvalói közé sorolja, és uralmat nyert a hitehagyó egyházak felett, azonban egy kis csoport ellenáll felsőbbségének. Ha kiirthatná őket a földről, győzelme teljes lenne. Amiképpen befolyásolta a pogány nemzeteket, hogy semmisítsék meg Izrael népét, úgy a közeljövőben felingerli a föld gonosz hatalmait, hogy megsemmisítsék Isten népét. Mindenkitől megkövetelik majd, hogy engedelmeskedjenek az emberi rendeleteknek Isten parancsolatainak megrontása árán is. Azokat, akik hűek maradnak Istenhez és kötelességeikhez, megfenyegetik, kiközösítik, száműzik. "Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is" (Lk 21:16).
Reménységüket Isten kegyelmébe vetik és egyedüli oltalmuk az ima. Amiképpen Jósua esedezett az Angyal előtt, úgy a maradék gyülekezet is megtört szívvel, de erős hittel esedezik bűnbocsánatért és szabadulásért, Jézus, az Ő Védőügyvédük által. Teljes tudatában vannak bűnösségüknek; látják gyengeségüket és méltatlanságukat, ezért amidőn önmagukra tekintenek, majdnem kétségbe esnek. Az ellenség ott áll, hogy vádolja őket, amiképpen Jósuát is vádolta. Rámutat szennyes ruháikra és hibás jellemükre. Hivatkozik gyengeségeikre és balgaságukra, hálátlanságuk bűneire és Krisztuséhoz nem hasonló jellemükre, amely által meggyalázták Megváltójukat. Igyekszik megrémíteni őket azzal a gondolattal, hogy esetük reménytelen, hogy szennyfoltjaikat sohase moshatják le. Azt remélik, hogy annyira kiolthatja hitüket, hogy kísértéseinek engedve feladják Isten iránti hűségüket és felveszik a fenevad bélyegét.
Sátán hangoztatja Isten előtt az Ő népe ellen emelt vádjait, hogy bűneik által eljátszották Isten védelmét, és hivatkozik arra a jogára, hogy megsemmisítse őket törvényszegéseikért. Kijelenti, hogy éppen úgy megérdemlik az Isten kegyelméből való kizárást, mint ő, ezért így szól: "Ezek azok, akiknek majd el kell foglalniuk az én helyemet és a velem egyesült angyalok helyét? Mialatt azt állítják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének - megtartották-e előírásait? Nem szerették-e jobban önmagukat, mint Istent? Tekints bűneikre, amelyek életüket jellemezték! Nézd önzésüket, rosszindulatukat és egymás iránti gyűlöletüket!"
Isten népe sok tekintetben nagyon hibás volt. Sátán pontosan ismeri azokat a bűnöket, amelyeknek elkövetésére csábította őket, amely bűnöket most a legtúlzottabb megvilágításban mutat be e szavakkal: "Isten száműz jelenlétéből engem és angyalaimat és mégis jutalmat ad azoknak, akik ugyanazokat a bűnöket követték el? Te nem teheted meg ezt Uram, igazságosan! Ha mégis megteszed, trónod nem áll meg igazságban és ítéletben. Az igazság azt követeli, hogy kihirdesd ellenük a büntető ítéletet!!"
Azonban habár Krisztus követői vétkeztek, nem adták át magukat a gonosz uralmának. Elhagyták bűneiket. Alázattal és bűnbánattal keresték az Urat, ezért isteni Védőügyvédjük közbenjár érettük. Ő, akit a legmélyebben megbántottak hálátlanságukkal, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, - kijelenti: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán!" Én életemet adtam ezekért. "Markaimba metszettem őket" (Ésa 49:16)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.401-402)
2013. november 8., péntek
RUHACSERE
"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik;
és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből,
és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt."
(Jelenések 3:5)
"Mindazok, akik felöltözködnek Krisztus igazságának ruháiba, úgy állnak majd Előtte, mint választottak, hűségesek és igazak. Sátánnak nincs hatalma arra, hogy kiragadja őket Krisztus kezéből. Krisztus egyetlen olyan embert sem hagy az ellenség hatalmában, aki bűnbánattal és hittel kéri segítségét. Így szól: "Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem" (Ésa 27:5). A Józsuénak adott ígéret mindenkinek szól: "Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, ...ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között" (Zak 3:7). Isten angyalai kísérik őket már ezen a földön és végül az Isten trónját körülvevő angyalok között fognak állni.
Az a tény, hogy Isten elismert népe szennyes ruhákban ábrázolva áll Isten előtt, indítsa alázatra és mély önvizsgálatra azokat, akik az Ő nevét vallják. Azok, akik valóban megtisztították szívüket az igazság iránti engedelmesség által (hit által Krisztus vérében) a legszerényebb véleményt alkotják önmagukról. Minél közelebbről szemlélik Krisztus szeplőtlen jellemét, annál jobban vágyódnak arra, hogy átalakuljanak az Ő képmására; annál kevesebb tisztaságot s szentséget látnak önmagukban. Azonban mialatt fel kell ismernünk saját bűnös állapotunkat, támaszkodjunk Krisztusra, aki a mi igazságunk, szentségünk és váltságunk. Mi nem válaszolhatunk Sátán ellenünk emelt vádjaira. Egyedül Krisztus esedezhet hatásosan érdekünkben. Ő olyan érvekkel hallgattatja el a vádolót, amely érvek nem a mi érdemeinken, hanem az Ő érdemein nyugszanak."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.400-401)
Az ének szövege az alábbi zsoltárrészlet:
"Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem."
(Zsoltár 139:8-10)
és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből,
és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt."
(Jelenések 3:5)
"Mindazok, akik felöltözködnek Krisztus igazságának ruháiba, úgy állnak majd Előtte, mint választottak, hűségesek és igazak. Sátánnak nincs hatalma arra, hogy kiragadja őket Krisztus kezéből. Krisztus egyetlen olyan embert sem hagy az ellenség hatalmában, aki bűnbánattal és hittel kéri segítségét. Így szól: "Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem" (Ésa 27:5). A Józsuénak adott ígéret mindenkinek szól: "Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, ...ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között" (Zak 3:7). Isten angyalai kísérik őket már ezen a földön és végül az Isten trónját körülvevő angyalok között fognak állni.
Az a tény, hogy Isten elismert népe szennyes ruhákban ábrázolva áll Isten előtt, indítsa alázatra és mély önvizsgálatra azokat, akik az Ő nevét vallják. Azok, akik valóban megtisztították szívüket az igazság iránti engedelmesség által (hit által Krisztus vérében) a legszerényebb véleményt alkotják önmagukról. Minél közelebbről szemlélik Krisztus szeplőtlen jellemét, annál jobban vágyódnak arra, hogy átalakuljanak az Ő képmására; annál kevesebb tisztaságot s szentséget látnak önmagukban. Azonban mialatt fel kell ismernünk saját bűnös állapotunkat, támaszkodjunk Krisztusra, aki a mi igazságunk, szentségünk és váltságunk. Mi nem válaszolhatunk Sátán ellenünk emelt vádjaira. Egyedül Krisztus esedezhet hatásosan érdekünkben. Ő olyan érvekkel hallgattatja el a vádolót, amely érvek nem a mi érdemeinken, hanem az Ő érdemein nyugszanak."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.400-401)
Az ének szövege az alábbi zsoltárrészlet:
"Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem."
(Zsoltár 139:8-10)
2013. november 1., péntek
JÉZUS A MI VÉDELMÜNK
"És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala:
Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa,
és az ő Krisztusának hatalma;
mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett,
ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt."
(Jelenések 12:10)
"Amiképpen Sátán vádolta Jósuát és népét, úgy minden korszakban vádolja azokat, akik Isten irgalmáért és kegyelméért könyörögnek. A Jelenések könyve a testvérek vádolójának nevezi Sátánt, aki "vádolja vala őket éjjel és nappal" (Jel 12:10). A küzdelem megismétlődik minden bűnös felett, aki megmenekült Sátán hatalmából és nevét beírták "az életnek könyvébe, amely a Bárányé" (Jel 13:8). Midőn valakit Sátán családjából Isten családjába fogadnak, mindig felkeltik a gonosz ellenség határozott ellenállását. Sátán nem azért vádolja azokat, akik keresik az Urat, mintha rosszallását akarná kifejezni bűneik miatt, sőt inkább ujjong örömében hibás jellemük felett, mert csak Isten törvényének áthágása által nyerhet hatalmat felettük. Kizárólag Krisztussal szemben tanúsított ellenségeskedésből vádolja őket. A megváltás terve által Krisztus megtöri Sátán erejét az emberi család felett és megmenti őket hatalmából. Az őscsaló minden gyűlölete és rosszindulata felébred, amidőn látja Krisztus felsőbbségének bizonyítékát, ezért démoni erővel és ravaszsággal munkálkodik, hogy elragadja Tőle az emberek fiainak maradékát, akik elfogadták az Őáltala szerzett üdvösséget.
Sátán kételkedésre bírja az embereket, hogy elveszítsék bizalmukat Istenben és elszakadjanak szeretetétől. Ráveszi őket, hogy megrontsák Isten törvényét és akkor foglyainak tekinti őket és kétségbe vonja Krisztusnak azt a jogát, hogy elvegye tőle őket. Tudja, hogy elnyerik a kegyelmet és bűnbocsánatot mindazok, akik komolyan könyörögnek érte Istenhez. Állandóan okot keres azok ellen, akik igyekeznek engedelmeskedni Istennek. Legjobb és legkedvesebb szolgálatukat is igyekszik romlottnak feltüntetni. A legalattomosabb és legkegyetlenebb kigondolásaival igyekszik megokolni kárhoztatásukat.
Az emberek önmagukban nem szállhatnak szembe e vádolásokkal. Bűn által beszennyezett ruháikban, bűneiket megvallva állnak Isten előtt. Azonban Jézus, a mi Védőügyvédünk mindazok érdekében elmondja hatásos esedezését, akik bűnbánattal és hittel Reá bízták lelkük megtartását. Isten törvénye iránti tökéletes engedelmessége, amelyet a kereszthalálig megőrzött, hatalmat adott Neki a mennyben és a földön, ezért igényt tart rá, hogy az Atya kegyelmezzen a bűnös embereknek és kiengesztelődjék irántuk. Népének vádolójához így szól: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Ezek az én vérem által megvásárolt tulajdonaim, tűzből kikapott üszkök!" - Mindazok, akik hitben Reá támaszkodnak, elnyerik a vigasztaló ígéretet: "Íme, levetem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.400)
Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa,
és az ő Krisztusának hatalma;
mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett,
ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt."
(Jelenések 12:10)
"Amiképpen Sátán vádolta Jósuát és népét, úgy minden korszakban vádolja azokat, akik Isten irgalmáért és kegyelméért könyörögnek. A Jelenések könyve a testvérek vádolójának nevezi Sátánt, aki "vádolja vala őket éjjel és nappal" (Jel 12:10). A küzdelem megismétlődik minden bűnös felett, aki megmenekült Sátán hatalmából és nevét beírták "az életnek könyvébe, amely a Bárányé" (Jel 13:8). Midőn valakit Sátán családjából Isten családjába fogadnak, mindig felkeltik a gonosz ellenség határozott ellenállását. Sátán nem azért vádolja azokat, akik keresik az Urat, mintha rosszallását akarná kifejezni bűneik miatt, sőt inkább ujjong örömében hibás jellemük felett, mert csak Isten törvényének áthágása által nyerhet hatalmat felettük. Kizárólag Krisztussal szemben tanúsított ellenségeskedésből vádolja őket. A megváltás terve által Krisztus megtöri Sátán erejét az emberi család felett és megmenti őket hatalmából. Az őscsaló minden gyűlölete és rosszindulata felébred, amidőn látja Krisztus felsőbbségének bizonyítékát, ezért démoni erővel és ravaszsággal munkálkodik, hogy elragadja Tőle az emberek fiainak maradékát, akik elfogadták az Őáltala szerzett üdvösséget.
Sátán kételkedésre bírja az embereket, hogy elveszítsék bizalmukat Istenben és elszakadjanak szeretetétől. Ráveszi őket, hogy megrontsák Isten törvényét és akkor foglyainak tekinti őket és kétségbe vonja Krisztusnak azt a jogát, hogy elvegye tőle őket. Tudja, hogy elnyerik a kegyelmet és bűnbocsánatot mindazok, akik komolyan könyörögnek érte Istenhez. Állandóan okot keres azok ellen, akik igyekeznek engedelmeskedni Istennek. Legjobb és legkedvesebb szolgálatukat is igyekszik romlottnak feltüntetni. A legalattomosabb és legkegyetlenebb kigondolásaival igyekszik megokolni kárhoztatásukat.
Az emberek önmagukban nem szállhatnak szembe e vádolásokkal. Bűn által beszennyezett ruháikban, bűneiket megvallva állnak Isten előtt. Azonban Jézus, a mi Védőügyvédünk mindazok érdekében elmondja hatásos esedezését, akik bűnbánattal és hittel Reá bízták lelkük megtartását. Isten törvénye iránti tökéletes engedelmessége, amelyet a kereszthalálig megőrzött, hatalmat adott Neki a mennyben és a földön, ezért igényt tart rá, hogy az Atya kegyelmezzen a bűnös embereknek és kiengesztelődjék irántuk. Népének vádolójához így szól: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Ezek az én vérem által megvásárolt tulajdonaim, tűzből kikapott üszkök!" - Mindazok, akik hitben Reá támaszkodnak, elnyerik a vigasztaló ígéretet: "Íme, levetem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.400)
2013. október 25., péntek
JÓSUA ÉS AZ ANGYAL
"Azután megmutatta nekem Jósuát, a főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt,
és a Sátánt, aki a jobbja felől állt, hogy vádolja őt.Azt mondta az ÚR a Sátánnak: Megdorgál téged az ÚR, te Sátán!
Megdorgál az ÚR, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet!
Hát nem tűzből kikapott üszök-e ez?Jósua pedig szennyes ruhába volt öltöztetve, és ott állt az angyal előtt."
(Zakariás 3:1-3)
"Zakariás próféta a legerőteljesebben, s a leghatásosabban szemlélteti Sátán és Krisztus munkáját, és Közbenjárónk hatalmát, hogy legyőzze népének vádolóját. A próféta szent látomásban szemléli Jósua főpapot szennyes ruhákba öltözve, amint az Úr Angyala, (Krisztus) előtt áll és kegyelemért könyörög Isten népe érdekében, amely nagy gyötrelmet él át. Sátán az Úr Angyalának jobb keze felől áll és vádolja őt. Jósua főpap nem védheti magát, vagy népét Sátán vádjaival szemben. Nem állítja, hogy Izrael hibátlan. Jósua szennyes ruhái a nép bűneit jelképezik, amelyeket ő visel. Mint a nép képviselője áll az Angyal előtt és megvallja bűneiket. Hivatkozik bűnbánatukra és megalázkodásukra. A bűnbocsátó Megváltó kegyelmére támaszkodik, s hitben magáévá teszi Isten ígéreteit.
Ekkor az Angyal, aki Maga Krisztus, a bűnösök Megváltója, e szavakkal hallgattatja el népének vádolóját: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?" (Zak 3:2).
Miután az Úr elfogadta Jósua közbenjárását, kiadja a parancsot: "Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala" (Zak 3:4-5). Jósua bűnbocsánatot nyert saját és népe bűneire. Izraelt felöltöztették ünnepi ruhákba, vagyis neki tulajdonították Krisztus igazságát."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.399-400)
és a Sátánt, aki a jobbja felől állt, hogy vádolja őt.Azt mondta az ÚR a Sátánnak: Megdorgál téged az ÚR, te Sátán!
Megdorgál az ÚR, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet!
Hát nem tűzből kikapott üszök-e ez?Jósua pedig szennyes ruhába volt öltöztetve, és ott állt az angyal előtt."
(Zakariás 3:1-3)
"Zakariás próféta a legerőteljesebben, s a leghatásosabban szemlélteti Sátán és Krisztus munkáját, és Közbenjárónk hatalmát, hogy legyőzze népének vádolóját. A próféta szent látomásban szemléli Jósua főpapot szennyes ruhákba öltözve, amint az Úr Angyala, (Krisztus) előtt áll és kegyelemért könyörög Isten népe érdekében, amely nagy gyötrelmet él át. Sátán az Úr Angyalának jobb keze felől áll és vádolja őt. Jósua főpap nem védheti magát, vagy népét Sátán vádjaival szemben. Nem állítja, hogy Izrael hibátlan. Jósua szennyes ruhái a nép bűneit jelképezik, amelyeket ő visel. Mint a nép képviselője áll az Angyal előtt és megvallja bűneiket. Hivatkozik bűnbánatukra és megalázkodásukra. A bűnbocsátó Megváltó kegyelmére támaszkodik, s hitben magáévá teszi Isten ígéreteit.
Ekkor az Angyal, aki Maga Krisztus, a bűnösök Megváltója, e szavakkal hallgattatja el népének vádolóját: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?" (Zak 3:2).
Miután az Úr elfogadta Jósua közbenjárását, kiadja a parancsot: "Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala" (Zak 3:4-5). Jósua bűnbocsánatot nyert saját és népe bűneire. Izraelt felöltöztették ünnepi ruhákba, vagyis neki tulajdonították Krisztus igazságát."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.399-400)
2013. október 18., péntek
A MENNY FIGYEL RÁNK!
"Engedelmeskedjetek azért Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.
Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek!"
(Jakab 4:7-8)
"Ha félrehúzhatnánk a függönyt, amely elválasztja a látható világot a láthatatlantól, és Isten népe szemlélhetné a nagy küzdelmet, amely Krisztus és szent angyalai, valamint Sátán és gonosz angyalai között folyik az ember megváltásával kapcsolatban; ha megérthetnék Isten csodálatos munkáját, hogy megszabadítsa az embereket a bűn szolgaságából; ha megérthetnék, hogy Isten állandóan gyakorolja hatalmát, hogy megmentse az embereket Sátán rosszindulatától, akkor jobban felkészülnének, hogy ellenálljanak csalásainak. Lelkük ünnepélyes áhítattal telne meg, amidőn szemlélnék a megváltás óriási kiterjedését és fontosságát és azt a magasztos munkát, amely reájuk, mint Krisztus munkatársaira vár. Megaláznák magukat, és mégis felbátorodnának abban a tudatban, hogy az egész menny érdeklődik megváltásuk iránt."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.399)
Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.
Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek!"
(Jakab 4:7-8)
"Ha félrehúzhatnánk a függönyt, amely elválasztja a látható világot a láthatatlantól, és Isten népe szemlélhetné a nagy küzdelmet, amely Krisztus és szent angyalai, valamint Sátán és gonosz angyalai között folyik az ember megváltásával kapcsolatban; ha megérthetnék Isten csodálatos munkáját, hogy megszabadítsa az embereket a bűn szolgaságából; ha megérthetnék, hogy Isten állandóan gyakorolja hatalmát, hogy megmentse az embereket Sátán rosszindulatától, akkor jobban felkészülnének, hogy ellenálljanak csalásainak. Lelkük ünnepélyes áhítattal telne meg, amidőn szemlélnék a megváltás óriási kiterjedését és fontosságát és azt a magasztos munkát, amely reájuk, mint Krisztus munkatársaira vár. Megaláznák magukat, és mégis felbátorodnának abban a tudatban, hogy az egész menny érdeklődik megváltásuk iránt."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. p.399)
2013. október 11., péntek
KRISZTUS A MI NAGY FŐPAPUNK (2. rész)
"Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus,
az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken,
hanem aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben, kivéve a bűnt.Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk,
és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül."
az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken,
hanem aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben, kivéve a bűnt.Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk,
és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül."
(Zsidókhoz írott levél 4:14-16)
Sátán számtalan tervet talál ki, hogy lefoglalja gondolatainkat, hogy ne időzzenek annál a munkánál, amelyet a legjobban meg kell ismernünk. Az őscsaló gyűlöli azokat az igazságokat, amelyek elénk tárják az engesztelő áldozatot és a mindenható Közbenjárót, Krisztust. Tudja, hogy minden sikere attól függ, hogy eltérítse az emberek gondolatait Krisztustól és az Ő igazságától.
Krisztus az Ő átszegzett kezeire hivatkozva könyörög az emberekért, és így szól mindazokhoz, akik követni akarják Őt: "Elégséges nektek az én kegyelmem!" "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek; Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt 11:29-30). Akkor senki se tekintse hibáit gyógyíthatatlannak, mert Isten hitet és erőt ad legyőzésükhöz.
Mi most a nagy engesztelési nap idejében élünk. A jelképes szolgálatban, midőn a főpap engesztelést végzett Izraelért, mindnyájuknak meg kellett szaggatni a szívüket bűnbánat és az Úr előtt való megalázkodás által, hogy ki ne irtsa őket népe közül. Így mindazok, akik azt akarják, hogy nevük bent maradjon az élet könyvében, most a próbaidő hátralevő néhány napján alázzák meg magukat bűneik őszinte megbánása és igazi megtérés által. Mély őszinteséggel vizsgálják meg szívüket. Hagyják el könnyelmű, léha lelkületüket, amelyet oly sok hitvalló keresztény ápolt. Heves harc vár mindazokra, akik le akarják győzni gonosz hajlamaikat, amelyek küzdenek az uralomért. Az előkészület munkája egyéni feladat. Nem csoportokban nyerjük el az üdvösséget. Egyik személynek tisztasága és odaadása sem pótolja ki e tulajdonságok hiányát a másik személyben. Habár minden nemzetnek ítéletre kell állnia Isten elé, azonban e minden egyén esetét oly részletes és lelkiismeretes pontossággal vizsgálja meg, mintha egyedül csak ő létezne a földön. Mindenkinek át kell mennie a vizsgálaton, "úgyhogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen" (Ef 5:27).
Az engesztelés munkájának befejezésével kapcsolatban ünnepélyes jelenetek fognak lejátszódni és fontos érdekek fűződnek hozzá. A mennyei templom szentek szentjében most folyik és sok év óta tart a vizsgálati ítélet. Senki se tudja, milyen hamar kerül sor az élők esetére. Isten félelmetes és szent jelenlétében átvizsgálják esetünket. Ebben az időben mindenkinek legfőbb érdeke, hogy ügyeljen Megváltónk eme intésére: "Vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő" (Mk 13:33).
Midőn a vizsgálati ítélet befejeződik, akkor minden ember sorsát eldöntik életre vagy halálra. A próbaidő befejeződik rövid idővel Jézusnak az ég felhőiben való megjelenése, eljövetele előtt. Krisztus ez időre tekintve kijelenti a Jelenések könyvében: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is és aki tisztátalan, legyen tisztátalan (fertelmes) ezután is és aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is. Íme hamar eljövök és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek az ő cselekedete szerint" (Jel 22:11 - Károli-Czeglédy átdolgozott fordítás).
Az igazak és a gonoszok még mindig élnek a földön halandó állapotukban, és "ültetnek, építenek, esznek és isznak" (lásd: Lk 17:24-30; Mt 24:37-39). Nem tudják, hogy a végső, visszavonhatatlan döntést kihirdették a mennyei templomban, a mennyei szenthelyen.
Az éjjeli tolvajhoz hasonlóan csendesen, észrevétlenül jön el a komoly óra, amely minden ember sorsát eldönti, amidőn a bűnös embereknek felajánlott kegyelmet végleg visszavonják (GC 488-491)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.397-398)
2013. október 4., péntek
KRISZTUS A MI NAGY FŐPAPUNK (1. rész)
"És megnyílt az Isten temploma a mennyben,
és templomában láthatóvá lett az ő szövetségének ládája;
és villámlás, égzengés, mennydörgések,
földrengés és nagy jégeső támadt."
földrengés és nagy jégeső támadt."
(Jelenések 11:19)
A földi szenthelyet (szenthajlékot, szent sátort) Mózes építette arra a mintára, amelyet a hegyen mutattak neki. "Ami példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak... ajándékokkal és áldozatokkal" (Zsid 9:9). A szent sátor két szent helyisége "mennyei dolgoknak ábrázolatai" voltak (Zsid 9:23). Krisztus a mi nagy Főpapunk, a "szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített" (Zsid 8:2). Midőn János engedélyt kapott, hogy betekintsen Isten mennyei templomába, látta, hogy "hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt" (Jel 4:5).
A próféta engedélyt kapott, hogy szemlélje a mennyei templom (szenthely) első részét: a szentélyt; "hét tűzlámpást látott" ott és az arany oltárt, amelyeket a földi szentélyben a hétágú arany gyertyatartó és a füstölő oltár ábrázolt. Majd újra "megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben" (Jel 11:19), és a belső függöny mögött látta a szentek szentjét a szövetség ládájával, amelyet a Mózes által készíttetett szent frigyláda ábrázolt a benne levő kőtáblákkal, amelyek Isten törvényét tartalmazták.
János kijelenti, hogy látta a mennyei templomot (Jel 11:19). Az a szenthely (templom), amelyben Jézus szolgál érdekünkben, a nagy eredeti, amelynek másolata volt a Mózes által készített szenthely, szent sátor vagy szent hajlék.
A mennyei templom a királyok Királyának lakóhelye, ahol ezerszer ezeren szolgálnak Neki és tízezerszer tízezren állnak előtte (Dán 7:10). Az a templom megtelt Isten örökkévaló trónjának dicsőségével, ahol a szerafimok, az Ő ragyogó testőrei imádatukban eltakarják arcukat. A mennyei templom mérhetetlen nagyságát és dicsőségét semmilyen földi építmény se ábrázolhatja. Mégis a földi szenthely (szent sátor) és szolgálata fontos igazságokat tár elénk a mennyei templommal (szenthellyel) és az emberiség megváltása érdekében ott folyó nagy munkával (közbenjárói szolgálattal) kapcsolatban.
Mennybemenetele után Megváltónk megkezdte szolgálatát, mint Főpapunk, amelyről Pál apostol így ír: "Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk" (Zsid 9:24). Amiképpen Krisztus szolgálata két nagy részből állt és mindegyik egy bizonyos ideig tartott, s bizonyos jellegzetes helyet foglalt el a mennyei templomban (szenthelyen), úgy a jelképes földi szolgálat is két részből állt: a mindennapi és az évenkénti szolgálatból. Mindegyik szolgálatot a szent sátor (szenthely) más - más helyiségében végezték.
Amint mennybemenetelekor Krisztus megjelent Isten jelenlétében, hogy kiontott vérére hivatkozva könyörögjön a bűnbánó bűnösökért, úgy a pap a mindennapi földi szolgálatban az áldozati állat vérét hintette a szentélyben a bűnös érdekében. Amiképpen Krisztus vére felmenti a bűnöst a törvény kárhoztatása alól, de nem törli ki a bűnt, hanem a szenthely feljegyzésében marad a végső engesztelésig, úgy a jelképes szolgálatban a bűnért való áldozat vére eltávolította ugyan a bűnbánó bűnösről a bűnt, azonban a szent hajlékban maradt az engesztelés napjáig.
A végső ítélet nagy napján megítélik "a halottakat azokból, amik a könyvekbe írva voltak az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:12). Akkor Krisztus engesztelő vérének érdeme által minden igazi bűnbánó bűnét kitörlik a mennyei könyvekből. Így a mennyei szenthely (templom) megszabadul, vagy megtisztul a feljegyzett bűnöktől. A jelképes földi szolgálatban ezt a mennyei, nagy engesztelési napot, vagyis a bűnök kiirtását az engesztelési nap (7. hó, 15. napjának) szolgálata, a földi szent hely, szent sátor megtisztítása ábrázolta. Ezt a szolgálatot a szenthelyet (szent sátort) beszennyező bűnök eltávolítása által végezték el a bűnért való áldozat vérének ereje, érdeme által (PP 356-358)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.396-397)
Amint mennybemenetelekor Krisztus megjelent Isten jelenlétében, hogy kiontott vérére hivatkozva könyörögjön a bűnbánó bűnösökért, úgy a pap a mindennapi földi szolgálatban az áldozati állat vérét hintette a szentélyben a bűnös érdekében. Amiképpen Krisztus vére felmenti a bűnöst a törvény kárhoztatása alól, de nem törli ki a bűnt, hanem a szenthely feljegyzésében marad a végső engesztelésig, úgy a jelképes szolgálatban a bűnért való áldozat vére eltávolította ugyan a bűnbánó bűnösről a bűnt, azonban a szent hajlékban maradt az engesztelés napjáig.
A végső ítélet nagy napján megítélik "a halottakat azokból, amik a könyvekbe írva voltak az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:12). Akkor Krisztus engesztelő vérének érdeme által minden igazi bűnbánó bűnét kitörlik a mennyei könyvekből. Így a mennyei szenthely (templom) megszabadul, vagy megtisztul a feljegyzett bűnöktől. A jelképes földi szolgálatban ezt a mennyei, nagy engesztelési napot, vagyis a bűnök kiirtását az engesztelési nap (7. hó, 15. napjának) szolgálata, a földi szent hely, szent sátor megtisztítása ábrázolta. Ezt a szolgálatot a szenthelyet (szent sátort) beszennyező bűnök eltávolítása által végezték el a bűnért való áldozat vérének ereje, érdeme által (PP 356-358)."
(Ellen Gould White, Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993. pp.396-397)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)