A SZENTLÉLEK MEGSZOMORÍTÁSA

Vannak olyan cselekedetetek, melyekkel megszomoríthatjuk a Szentlelket: „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.” (Efézus 4:30).* Ha nem keressük Őt minden nap és nem működünk Vele együtt elfogadva az Ő vezetését, akkor az Ő ereje eltűnik az életünkből, keresztény tapasztalatunk pedig meggyengül.

Isten nem kényszerít. Amikor megkeresztelkedünk Szentlélekkel, Ő nagymértékben befolyásolja életünket. Erősebben fogjuk érezni az Ő hívását. Mindennap a szívünkbe helyezi a vágyat, hogy engedelmeskedjünk Istennek. Hívni fog bennünket, hogy tanulmányozzuk Isten szavát, és hogy többet imádkozzunk. A Lélek indít bennünket, hogy szeressük az igazságot és gyűlöljük a bűnt. Azonban szabad akaratunk van arra is, hogy ne vegyük figyelembe az Ő késztetését. Amikor így cselekszünk, akkor megkezdjük a Szentlélek „megszomorítását” és „eloltását”.

Pál sok bibliaversben gyakorlati tanácsokat ad ennek elkerülésére, valamint arra vonatkozólag is, hogyan éljünk olyan keresztény életet, mely által meg tudjuk őrizni a Lélek teljességét életünkben.

Két példa: (1) „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Efézus 4:24-32).

(2) „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki” (1 Thessalonika 5:14-19).

Pál apostol tudta, hogy az emberben lakozó Isten Lelke olyan cselekedetekre indít, amilyeneket az idézetekben olvastunk. Azonban ha elutasítjuk Isten indíttatását, az a veszély fenyeget, hogy megszomorítjuk a Szentlelket vagy eloltjuk a hatását. Ha megállapítjuk, hogy már megszomorítottuk a Szentlelket, ne bátortalanodjatok el. Kérjétek Istent, hogy bocsássa ezt meg, és Ő meg is bocsát. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1 János 1:9). Hittel kérjétek Istent, hogy töltsön be megint Szentlelkével, és Ő azt is véghez viszi bennetek „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lukács 11:13).

Dávid ismerte Isten kegyelmét. Ő a paráznaság és a gyilkosság bűnét követte el. Figyelmen kívül hagyta Isten Lelkének figyelmeztetését, amikor véghez vitte a szörnyű bűnöket. Mégis, amikor a Lélek meggyőzte, hogy ezek bűnök, imában Istenhez fordult. Fordítsunk különleges figyelmet ezekre a szavakra: „Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen” (Zsoltár 51:11-14).

Amikor észrevesszük, hogy eltávolodtunk Istentől, nem szabad megengedni, hogy egy pillanat is elmúljon anélkül, hogy a bűneinket megbánjuk, Isten bocsánatát elfogadjuk, és mint Dávid, kérjük az ígéret teljesítését, Isten Szentlelkének megújítását életünkben. Ekkor a mi belső emberünk újra megerősödik, hogy Sátánt legyőzze. „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok” (Efézus 3:16-19).

Tökéletes Istennek szolgálunk. Amikor hűtlenek vagyunk Hozzá, jussanak eszünkbe a következő igék: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltár 103:8-14).

"Add meg azt Urunk, hogy szívünket teljesen át tudjuk adni Neked.Erősen munkálkodj az érdekünkben, hogy változások kezdődjenek el bennünk, és hogy átéljük az újjáéledés a megújulás élményét, melyekre nagy szükségünk van."

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

* - Ahol másként ezt nem jeleztük, ott a Revidiált Újfordítású Biblia szövegeit idézzük.

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<

LÉLEK ÁLTALI KERESZTESÉG ÉS ENGEDELMESSÉG

Két nyomós okunk van arra, hogy kérjük és igényeljük a Lélek általi keresztséget. (1) Az első, hogy Krisztus képe teljesen tükröződjön a mi életünkben: „Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira” (2 Korinthus 3:3).* Isten célja az, hogy Krisztus látszódjon bennünk, hogy mi élő levelek legyünk, melyek bemutatják Jézus jellemét embertársaink számára. (2) A másik, hogy erőt kapjunk a bizonyságtételre. „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig” (Apcs 1:8).

A mai napon az első célra összpontosítunk, vagyis Jézus jellemének a visszatükröződése bennünk. A Szentlélek jelen volt Mózes idejében, amikor Isten a Tízparancsolatot átadta neki. Valójában a Lélek írta a két kőtáblára a törvényeket. Ez akkor látszik világosan, amikor összehasonlítjuk Jézus kijelentéseit, amiben Ő kiegyenlíti a Szentlelket Isten ujjával. „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa” (Máté 12:28). „Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa” (Lukács 11:20). A Lélek, aki felírta a kőtáblákra a törvényt, ugyanaz a Lélek, aki ma is beírja Isten gyermekeinek a szívébe Isten törvényét. „Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira” (2 Korinthus 3:3).

Akik keresztényeknek vallják magukat, kétféle engedelmességet tudnak mutatni. Az első a külső engedelmesség. Ez akkor jelentkezik, amikor a hívő alárendeli magát Isten törvényének, mert Isten azt mondta, hogy az jó. Ez az engedelmesség valójában törvényeskedés, mert nem szívből jön. A másik engedelmesség a belső engedelmesség, amely következménye a hívő mély belső vágyának, hogy szeretetből engedelmeskedjen Istennek.

A külső engedelmesség a szív engedelmessége nélkül Isten előtt elfogadhatatlan: „Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!” (Zsoltár 51:18-19). „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem” (Máté 15:8).

Évekkel ezelőtt olvastam egy illusztrációt, amely világosan bemutatja a különbséget a külső és a belső engedelmesség között. Tételezzük fel, hogy apám meghalt, én pedig nem vagyok abban biztos, hogy ki kell-e bánatomat mutatni halála miatt; ezért elmegyek a barátomhoz tanácsért. Vitatkoztunk azon, hogy szomorkodnom kell-e vagy nem. Végül a barátom a következőt mondta: „Ő a te apád volt, te a fia. Úgy gondolom, hogy igenis bánatosnak kell lenned.” A tanácsát elfogadtam, és elkezdtem édesapám halálát gyászolni. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a gyászom nem igazi, szívből fakadó. Ez csak a gyász külső kimutatása, mert apám gyermekeként ez a kötelességem. Azonban az igazi gyász magától jön, szívből fakadó. Nem lehet nem kimutatni a bánatomat, ha az igazi.

Ugyanez érvényes az Istennek való engedelmességünkre. Amikor az ember helyes viszonyban van Istennel, köszönve a Lélekkel való teljességnek, akkor az engedelmessége természetes és szívből fakadó, nem is kell gondolkodnunk rajta. Lesznek majd kísértések, hogy kimutassuk az engedetlenségünket, azonban ezek nagymértékben elgyengülnek attól a szívünkbe ültetett vágytól, hogy Istennek akarunk engedelmeskedni.

Keresztséggel, Lélekkel való beteljesüléssel, Isten törvénye a szívünkbe íródik, mi pedig őszintén engedelmessé válunk. Amikor Krisztust csak keresztséggel fogadjuk el, ez a teljesség nem történik meg hiánytalanul. Pál azt mondja, hogy állandóan „Lélekkel kell feltöltődnünk”; ez azért fontos, hogy Isten törvénye a szívben maradjon. „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel” (Efézus 5:18).

Ellen G. White így ír a „belső” engedelmességről, amely mindennapi Lélekkel való keresztségünkből fakad:

„Minden igazi engedelmesség a szívből származik. Krisztusnál is az engedelmesség a szív ügye volt. Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást csak azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak. Megtisztított és megszentelt akaratunk Krisztus szolgálatának a végzésében találja majd meg legnagyobb örömét. Mikor megismerjük Istent, mivel éppen az a kiváltságunk, hogy megismerhetjük Őt, akkor életünk a folytonos engedelmesség élete lesz. Krisztus lényének az értékelése, megbecsülése által, az Istennel való közösség útján a bűn gyűlöletes lesz számunkra” (Jézus élete, 574. oldal 1998-as kiadás).

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

* - Ahol másként ezt nem jeleztük, ott a Revidiált Újfordítású Biblia szövegeit idézzük.

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<

KRISZTUS TIBENNETEK

Amikor a hívő megkeresztelkedik Szentlélekkel, akkor életébe nagyobb teljességgel költözik Krisztus. Jézus ezt előre megjelentette, amikor tanítványainak megígérte a másik Pártfogót, akit az Atya küld majd, hogy velük és bennük maradjon. „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz” (János 14:16-17).* Ez a Pártfogó a Szentlélek. Jézus ezután így szólt: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok” (18. vers). Ennél fogva Jézus a Szentlélek által az Ő népével marad és bennük lakozik.

Pontosan a Lélekkel való betöltekezésnek köszönhetően Jézus teljesebb mértékben él tanítványaiban. „Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és hogy ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, akit nekünk adott” (1 János 3:24). János hangsúlyozza, hogy a Jézus eljövetele idején élő keresztények olyanok lesznek, mint Jézus: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (2. vers).

Mennyire kell Jézushoz hasonlóvá válnunk? A görög „amilyen” szó annyit jelent, hogy „pontosan, mint” Ő. Hogy történhet ez meg? Úgy, hogy a mindennapi Szentlélekkel való keresztség által Jézus a saját életét fogja élni bennünk. Pál a következőképpen írja le ezt a tapasztalatot: „Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2:19-20).

A Szentlélek által való betöltekezésnek köszönhetően Krisztus eljön hozzánk és bennünk fog élni. Mivel Krisztus lesz jelen bennünk, a Lélekkel betöltekezett hívő Krisztus értelmével fog bírni: „Mert ki értette meg az Úr szándékát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16). „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5). A hívők szeretni fogják azt, amit Krisztus szeret és gyűlölni fogják azt, amit Krisztus gyűlöl – szeretetet éreznek az igazságosság iránt és gyűlöletet a bűn iránt. Ugyanolyan vágy lesz bennük, hogy engedelmeskedjenek az Atyának, mint amilyen Krisztusban volt: „Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsoltár 40:8-9).

Ugyanaz a nagy szeretet lesz bennük, amelyet Krisztus ápol a lelkek iránt: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19:10). Pál úgy véli, hogy Krisztus bölcsessége (igazsága) az övé: „Hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1 Korinthus 1:29-31).

Krisztusnak minden erénye és jó tulajdonsága megtalálható a Lélekkel betöltekezett hívőben, mert Krisztus lakozik benne. A hívők naponta egyre hasonlóbbakká válnak Krisztushoz, átformálódva az ő képmására „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2 Korinthus 3:18).

Miután a Szentlelke által Jézus a hívőben él, Krisztus teljesen kifejlesztheti benne a saját jellemét. A Szentlélek viszont megtermi életében a „Lélek gyümölcsét“: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény“ (Galata 5:22-23). A Lélek csodálatos gyümölcse a hívő jellemében egyre gazdagabban „megterem“, miközben a Szentlélek egyre inkább áthatja életét. A Lélek végül annyira eluralkodik a hívőn, hogy ő minden tekintetben Krisztusra fog hasonlítani (1 János 3:2).

A Szentlélek általi keresztség, ehhez hasonlóan, Krisztus ígéretének teljesedéséhez vezet, miszerint a hívők Krisztus „cselekedeteit“ fogják cselekedni, sőt, még azoknál is nagyobbakat: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek“ (János 14:12).

Ez akkor történik meg, amikor a hívő a Szentlélek által megkeresztelkedik, és tovább jár Lélek szerint. A hívő valóssággal az lesz a világ számára, ami Krisztus. Krisztus szája, keze, lába leszünk, azokat cselekedjük, amit Ő – igehirdetés, tanítás, gyógyítás, Sátán akadályozása – mindent, amit Ő cselekedett. Ez teljességgel „Isten fiainak megjelenése“, amelyet már az egész teremtett világ sóvárogva vár. „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését“ (Róma 8:19).

Amikor ez teljes mértékben megtörténik, a földet beragyogja Isten dicső jelleme, és akkor jő el a vég: „Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet“ (Jelenések 18:1).

Krisztus jelenléte a hívőben a Szentlélek általi keresztség eredményeként az egyetlen reménység a keresztény ember számára, arra vonatkozólag, hogy Isten dicsősége megmutatkozzék benne és általa. „Akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek“ (Kolossé 1:27).


(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

* - Ahol másként ezt nem jeleztük, ott a Revidiált Újfordítású Biblia szövegeit idézzük.

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<

A SZENTLÉLEK ÁLTALI KERESZTSÉG ÁLDÁSAI

Mi történik akkor, amikor azért imádkozunk Istenhez, hogy kereszteljen meg bennünket Szentlélekkel? Íme, a változásoknak néhány példája, amelyeket a Lélekkel való betöltekezés hoz majd: 1) erős vágy Isten Igéjének tanulmányozására, 2) buzgóbb imaélet, 3) mélyebb bűnbánat, 4) pozitív változások az életmódban.

A Lélekkel való keresztség szükséges, mert csak ekkor járhat győzedelmesen a hívő a Krisztussal való közösségben. A Biblia szerint az ember nem ismeri Krisztust teljes bibliai értelemben a Szentlélek általi keresztség nélkül. Ezt mutatja be jelképesen a tíz szűzről szóló példázat (Máté 25:1-13), melyben Krisztus azt mondja az olaj nélkül, azaz Szentlélek nélkül maradt szüzeknek: „Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.” Krisztus itt is, csakúgy mint más helyeken a Bibliában, azt mondja, hogy egyes embereket nem ismer. Egy alkalommal a következőt mondta: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:21-23).* Egyszóval a Biblia tanításainak ismerete, vagy a Krisztusért végzett aktív szolgálat nem helyettesíti a Vele való közeli ismeretséget a Szentlélek keresztségében.

A víz általi keresztség hasonló a menyegzői ünnepélyhez, míg a Lélek általi keresztség inkább a házassághoz hasonlít, amikor a vőlegény „megismeri” a feleségét. Sátán eltökélten fog ellenkezni ez ellen, mert tudatában van annak, hogy a Lélekkel való betöltekezés megtöri hatalmát a hívő életében. A Lélekkel való betöltekezés megértése és megtapasztalása fontossági sorrendben rögtön követi Krisztus személyes Megváltóként való megismerését és elfogadását. Nincs fontosabb dolog a hívő számára annál, hogy kérje a Lélekkel való betöltekezést és így megtanuljon győzedelmesen élni a Lélekben.

Még egy fontos gondolat kihangsúlyozza, hogy a Lélekkel való betöltekezés minden nap meg kell, hogy ismétlődjön. Ez nem egy olyan tapasztalat, amely megtörténik „egyszer s mindörökre”. Pál azt mondja, hogy „… a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2 Korinthus 4:16). Szükségünk van a Lélekkel való betöltekezés naponkénti megismétlődésére. Pál felszólítása: „hanem teljetek meg Lélekkel” (Efézus 5:18) nyelvtanilag egy folyamatos ige, ami azt hangsúlyozza, hogy állandóan be kell töltekeznünk a Lélekkel, minden nap.

Krisztus a mi példaképünk mindenben. Krisztus Lélek általi keresztségével kapcsolatban Ellen G. White ezt írta:

„Minden nap újból megkeresztelkedett Szentlélek által. Minden egyes nap korai óráiban maga az Úr ébresztette őt álmából, kegyelmével felkente lelkét és ajkait, hogy megoszthassa másokkal.” (Krisztus példázatai, 89.)

Ha Krisztusnak minden nap szüksége volt arra, hogy elnyerje a Szentlelket, akkor bizonyára a kereszténynek is imádkoznia kell ezért a tapasztalatért. A Szentlélek közreműködése által a Krisztusban való növekedésünk egy folyamatot képez: : „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2 Korinthus 3:18). A lelki növekedés egy olyan folyamat, melyben naponként részt kell vennünk.

Ellen G. White így írja le a Szentlélek befogadójának jellemfejlődését:

„Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik.” (Jézus Élete 135. old).

Milyen csodálatos áldást biztosított az Úr mindannyiunk számára a Szentlélekkel való keresztség által.


(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

* - Ahol másként ezt nem jeleztük, ott a Revidiált Újfordítású Biblia szövegeit idézzük.

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<