Két nyomós okunk van arra, hogy kérjük és igényeljük a Lélek általi keresztséget. (1) Az első, hogy
Krisztus képe teljesen tükröződjön a mi életünkben: „Mert nyilvánvaló, hogy ti
Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem
tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a
szívek hústábláira” (2 Korinthus 3:3).* Isten célja az, hogy Krisztus
látszódjon bennünk, hogy mi élő levelek legyünk, melyek bemutatják Jézus
jellemét embertársaink számára. (2) A másik, hogy erőt kapjunk a
bizonyságtételre. „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és
tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső
határáig” (Apcs 1:8).
A mai napon az első célra összpontosítunk, vagyis Jézus jellemének a visszatükröződése bennünk. A Szentlélek jelen volt Mózes
idejében, amikor Isten a Tízparancsolatot átadta neki. Valójában a Lélek írta a
két kőtáblára a törvényeket. Ez akkor látszik világosan, amikor összehasonlítjuk
Jézus kijelentéseit, amiben Ő kiegyenlíti a Szentlelket Isten ujjával. „Ha
viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett
hozzátok az Isten országa” (Máté 12:28). „Ha viszont én Isten ujjával űzöm
ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa” (Lukács 11:20). A Lélek, aki felírta a kőtáblákra a törvényt, ugyanaz a Lélek, aki ma is
beírja Isten gyermekeinek a szívébe Isten törvényét. „Mert nyilvánvaló, hogy ti
Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem
tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a
szívek hústábláira” (2 Korinthus 3:3).
Akik keresztényeknek vallják magukat,
kétféle engedelmességet tudnak mutatni. Az első a külső engedelmesség. Ez akkor
jelentkezik, amikor a hívő alárendeli magát Isten törvényének, mert Isten azt mondta, hogy az jó. Ez az engedelmesség valójában törvényeskedés, mert nem
szívből jön. A másik engedelmesség a belső engedelmesség, amely következménye a
hívő mély belső vágyának, hogy szeretetből engedelmeskedjen Istennek.
A külső engedelmesség
a szív engedelmessége nélkül Isten előtt elfogadhatatlan: „Hiszen a
véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.
Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet
nem veted meg, Istenem!” (Zsoltár 51:18-19). „Ez a nép ajkával tisztel
engem, szíve azonban távol van tőlem” (Máté 15:8).
Évekkel ezelőtt
olvastam egy illusztrációt, amely világosan bemutatja a különbséget a külső és
a belső engedelmesség között. Tételezzük fel, hogy apám meghalt, én pedig nem
vagyok abban biztos, hogy ki kell-e bánatomat mutatni halála miatt; ezért
elmegyek a barátomhoz tanácsért. Vitatkoztunk azon, hogy szomorkodnom kell-e
vagy nem. Végül a barátom a következőt mondta: „Ő a te apád volt, te a fia. Úgy
gondolom, hogy igenis bánatosnak kell lenned.” A tanácsát elfogadtam, és
elkezdtem édesapám halálát gyászolni. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a gyászom nem
igazi, szívből fakadó. Ez csak a gyász külső kimutatása, mert apám gyermekeként
ez a kötelességem. Azonban az igazi gyász magától jön, szívből fakadó. Nem
lehet nem kimutatni a bánatomat, ha az igazi.
Ugyanez érvényes az Istennek
való engedelmességünkre. Amikor az ember helyes viszonyban van Istennel, köszönve a Lélekkel való teljességnek, akkor az engedelmessége természetes és
szívből fakadó, nem is kell gondolkodnunk rajta. Lesznek majd kísértések, hogy kimutassuk
az engedetlenségünket, azonban ezek nagymértékben elgyengülnek attól a
szívünkbe ültetett vágytól, hogy Istennek akarunk engedelmeskedni.
Keresztséggel, Lélekkel való beteljesüléssel, Isten törvénye a szívünkbe íródik, mi pedig
őszintén engedelmessé válunk. Amikor Krisztust csak keresztséggel fogadjuk el,
ez a teljesség nem történik meg hiánytalanul. Pál azt mondja, hogy állandóan „Lélekkel
kell feltöltődnünk”; ez azért fontos, hogy Isten törvénye a szívben maradjon. „Ne
részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel”
(Efézus 5:18).
Ellen G. White így ír a „belső” engedelmességről, amely
mindennapi Lélekkel való keresztségünkből fakad:
„Minden igazi engedelmesség a szívből származik. Krisztusnál is az engedelmesség a szív ügye volt. Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást csak azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak. Megtisztított és megszentelt akaratunk Krisztus szolgálatának a végzésében találja majd meg legnagyobb örömét. Mikor megismerjük Istent, mivel éppen az a kiváltságunk, hogy megismerhetjük Őt, akkor életünk a folytonos engedelmesség élete lesz. Krisztus lényének az értékelése, megbecsülése által, az Istennel való közösség útján a bűn gyűlöletes lesz számunkra” (Jézus élete, 574. oldal 1998-as kiadás).(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)
* - Ahol másként ezt nem jeleztük, ott a Revidiált Újfordítású Biblia szövegeit idézzük.
>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<
