Lukács szavai szerint attól a pillanattól Jézus „betelt” Szentlélekkel és a Lélek „erejével” szolgált:
„Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába.” (Luk 4:1). „Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.” (Luk 4:14).
Keresztsége előtt, mielőtt betelt volna Szentlélekkel, nincs feljegyezve Krisztusnak egyetlen szolgálata sem. Mindjárt keresztsége után, amikor betelt Szentlélekkel, ezrek válaszoltak üzenetére és szolgálatára, írja mind a négy evangélium. Krisztus minden tanítását áthatotta a Szentlélek ereje, ami az Ő Szentlélekkel való betöltekezésének az eredménye, Akit elnyert válaszul imájára vízkeresztségekor. „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Luk 4:18-19).
„Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának” (Apcs 1:2). „A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Apcs 10:38).
Jézus tudatában volt annak, hogy mennyire fontos és szükséges a Szentlélektől áthatott szolgálat. Azért mondta tanítványainak, hogy várják meg a Szentlélek általi keresztség ígéretének beteljesedését, mielőtt elindultak hirdetni az evangéliumot. „És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva” (Apcs 1:4-5).
Ezután Jézus azt mondta nekik, hogy erőt kapnak majd a bizonyságtevésre, amikor megkeresztelkednek Szentlélekkel: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig.” (Apcs1:8).
A tanítványok úgy cselekedtek, ahogy azt kérte tőlük Jézus. Várakoztak és együtt imádkoztak, hogy az ígéret a Szentlélek keresztségére beteljesedjen rajtuk. „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.” (Apcs 1:14).
Tíz napi imájukra feleletként a Szentlélek kiáradt Pünkösd napján és megteltek mindnyájan Szentlélekkel. „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok” (Apcs 2:1-4).
Ami ezek után történt, felfedi Szentlélek keresztségének fő értelmét. Ezeket a Szentlélekkel teljes embereket Isten felhasználta, hogy beszéljék az „Istennek nagyságos dolgait”. „Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait” (Apcs 2:7-11).
Isten félretolta és legyőzte a nyelvi akadályokat, hogy a feltámadt Üdvözítőről szóló Örömhírt az azon a napon jelenlevő zsidókhoz eljuttassa. Péter Szentlélektől áthatott prédikációjára háromezren válaszoltak. „A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.” (Apcs 2:41).
A Szentlélek erejétől felkenve a korai Egyház folytatta szolgálatát. Isten csodálatosan munkálkodott a Szentlélekkel teljes hívőkön keresztül, hogy megnyerjen Krisztus számára sokakat: „Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (Apcs 2:47).
A korai keresztények felismerték a Szentlélekkel való keresztség értékét és sürgősségét, hogy így istenfélő életet élhessenek és eredményes legyen a bizonyságtételük. Olyan fontos volt a Lélek keresztsége, hogy amikor sokan elfogadták Jézust megváltójuknak a samáriabeliekből, Pétert és Jánost elküldték hozzájuk. Nemsokára megérkezésük után kezüket az újonnan keresztelt hívőkre tették, és imádkoztak értük a Szentlélek keresztségéért: „De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. És Simon maga is hűn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala. Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket: Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket” (Apcs 8:12-17).
Ugyanezt látjuk, mikor Isten elhívta Saulust a Damaszkuszba vezető úton. Maga Krisztus nyilatkoztatta ki magát Saulusnak a látomásban: „Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva” (Apcs 9:1-7).
Krisztus utasította Saulust, hogy menjen be Damaszkuszba és várjon a további utasításokra. Ezután Isten elküldte Ananiást Saulushoz, az rátette kezeit, hogy imádkozzon a Szentlélekben való keresztségéért és látása visszatéréséért: „Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szentlélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék" (Apcs 9:17-18). A Lélekkel való teljesség eredményeként „Saulus pedig annál inkább erőt vőn” (Apcs 9:22). Az erő szó nem vonatkozik kizárólag a fizikai erőre. A szövegkörnyezet arra mutat, hogy Saulus gyarapodott lelki erőben és az evangélium hirdetésében. Az a lelki erő a bizonyságtevésre a Szentlélek keresztségének a következménye, mikor imádkozott érte Ananiás.
(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)
>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése