2016. július 15., péntek

A LÉLEK KERESZTSÉGE ÉS A KISCSOPORTOK

A kiscsoportok is megtapasztalhatják a Szentlélek keresztségét. Mindkettő nélkülözhetetlen, hogy a keresztény Krisztus teljességére felnőjön. A csoport magvát alkotók számára igen lényeges a Szentlélek keresztsége, hogy Isten tervével összhangban hatással lehessenek másokra. Ezt világosan látjuk Krisztus és tanítványainak tapasztalatából. A tizenkét tanítvány három és fél évig volt Krisztussal és egymással. Mégis azt látjuk, amint egymással vitatkoznak a pászka elfogyasztásának helyére vezető úton, mielőtt elfogták Jézust, hogy keresztre feszítsék: „Támad pedig közöttük versengés is, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak” (Luk 22:24). A közösen töltött évek alatt nem jutottak el az igazi közösségre és kedvességre, Istennel és egymással. Maga az a tény, hogy a csoport tagjai voltak, Jézus pedig a vezető, nem volt elegendő a jellemváltozáshoz és a Krisztus teljességének eléréséhez.

Később azt olvassuk, hogy hatalmas változás történt náluk. Hogy lehetséges ez? Pünkösdkor megkeresztelkedtek Szentlélekkel és ez változást hozott náluk. Attól a naptól fogva ők, és akik velük voltak igazi közösségre jutottak, amiben Isten terve szerint minden hívőnek részesülnie kell. „És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel” (Apcs 2:42,46-47).

Annak a közösségnek az ápolását, amilyen az őskereszténységben jelen volt, nem lehet megvalósítani a rendszeres szombat reggeli istentiszteleteken. Az ilyen közösség csak a kiscsoportokban valósulhat meg. A rendszeres szombat reggeli istentisztelet nagyon fontos. De önmagában nem elegendő.
A Szentlélekkel megtelt kiscsoportokra két példát is találunk a Szentírásban. Pál 1Kor 12 fejezetében bemutatja mennyire lényeges a hívők között a szoros kapcsolat. Az egyház és a hívők tevékenységét az emberi testtel szemlélteti. Bemutatja mennyire fontos, hogy a test minden tagja a szervezetet, mint közösséget szolgálja. A Szentlélekkel megtelt hívőknek szükségük van egymásra. Úgy kell szolgálniuk egymásnak, mint ahogy a szív, a jobb kéz, szem stb. szolgálja a test többi részét. Ez a hasonlat világosan megmutatja, mennyire fontos a test minden részének élő kapcsolatban lennie egymással.

Így az otthonokban összegyűlt kis csoportokban, a Szentlélek képessé teszi a hívőket a szoros kapcsolat fenntartására, az élő kapcsolatra Krisztus testével. Így szolgálhatnak a test tagjai egymásnak. „Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. Mert a miképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is” (1Kor 12:7-12).

"És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben” (Ef 4:11-16).

Íme, még egy példa az otthonokba összegyűlt kiscsoportok bemutatására – a tábortűz köré összegyűlt emberek. Emlékezzünk vissza, hogy ültünk valamikor a tábortűz körül és szemléltük, amíg a tűz megemészti és hamuvá változtatja a fát. A tüzet úgy lehetett fenntartani, ha az égő fadarabokat egymás mellett tartottunk és időközönként újabb fadarabot tettünk a tűzre. Ha egy égő fadarabot kivettünk a többi közül, nemsokára megszűnt égni, és kialudt. Ez a példa jól szemlélteti, mennyire fontos a szoros keresztény közösséget ápolni.

A Szentlélektől megkeresztelt hívőknek két dolgot kell megtenniük, hogy életükben ne aludjon ki a „tűz”:
  1. Istentől állandóan kérniük kell, hogy a Szentlélek töltse be őket (Ef 5:8)
  2. Állandó közösséget kell fenntartaniuk azokkal a hívőkkel, akik szintén Szentlélekkel teltek, illetve vágynak a Szentélekkel való betöltekezésre.

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése