SZOMBATI NYUGALOM

Az örömüzenet megtanít bennünket a teremtés történelmére is. Mózes első könyvében olvassuk: „És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala” (1Mózes 21:1-2). Ebből az igehelyből megtudjuk, hogy Isten dolgozott, utána pedig megpihent. Ádám helyzete ezzel ellentétes volt. Ő először Isten nyugnapját élvezte, mivel a hetedik nap, a Szombat volt életének első teljes napja. Miután megnyugodott a hetedik napon, elkezdett dolgozni. Ugyanez a sorrend érvényes az ember megváltásával kapcsolatban is. Isten Krisztus bűntelen életével, halálával és feltámadásával elvégezte a megváltás tervét.

Az ember úgy éli meg Isten megváltását, hogy megpihen abban, amit Isten már megtett érte. Megpihen abban a tudatban, hogy Jézus meghalt a bűneiért. Ajándékként adta az életét, és ajándékként adta nekünk az örök életet. Megpihenünk a tudatban, hogy birtokolhatjuk Krisztus igazságát. Megpihenünk a tudatban, hogy a kereszten megtört a bűnös természet hatalma, és szabadon szolgálhatjuk Istent. Minden napunk pihenés, mert tudjuk, hogy Krisztus él bennünk, és a saját isteni életét nyilatkoztatja ki bennünk, ha megengedjük neki. Amikor a hivő megnyugszik ezekben az igazságokban, akkor képes „dolgozni”, és hittel szolgálni az Urat. Feltétlen szüksége van erre a megnyugvásra, hogy híven szolgálhassa Istent. A megnyugvás alatt azt a tényt értem, hogy hittel elfogadja a megváltást, és megbízik Krisztusban.

A Zsidókhoz írt levél negyedik fejezetében olvashatunk a pihenésnek egy hasonló meghatározásáról: „Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is magáéitól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék” (Zsidók 4:9-11). Isten szava világos, amikor a megnyugvásról van szó. Amikor bemegyünk Isten nyugalmába, akkor mi megszűnünk igyekezni. Szükségünk van Isten nyugalmára! Ellenkező esetben nem lehetünk Isten engedelmes gyermekei. Egyedül úgy győzhetjük le a kísértéseket és bűnt, ha megnyugszunk abban a tudatban, hogy Jézus lakozik bennünk, és megengedjük neki, hogy Ő élje az életünket. Hittel meg kell nyugodnunk ebben az igazságban, nehogy megzavarjuk Isten megváltásának a munkáját az életünkben azzal, hogy saját munkánkkal és saját törekvésünkkel próbálunk engedelmesek lenni.

Higgyünk, és engedjük be Krisztust az életünkbe! Nyugodjunk meg az Ő elvégzett megváltói munkájában. A Krisztusban való nyugalomra hív bennünket Isten a szombati pihenésnél: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja. Semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleényod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (2Mózes 20:8-11). Mi kell, hogy meghozzuk a döntést, miszerint hinni fogunk. Ez teljes átadást és egész életet igényel.

Imádkozzunk azért, hogy őszinte szívből keressük az Urat minden nap és kérjünk tőle erőt az engedelmes életre. „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segitségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő utát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ésaiás 55:6-7).

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<