Az az ember, aki Isten törvénye szerint él, Krisztusban lakozik. E két
dolog nem létezhet egymás nélkül. Krisztus azt mondta: "Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amiképpen én megtartottam az én
Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében” (Ján 15:10). Jézus,
a Szent Lélek és Isten törvénye elválaszthatatlanok egymástól. Amikor
Krisztusban lakozunk, és Ő bennünk, a tízparancsolat életünk rész lesz, mert a
Szent Lélek belevési azt a szívünkbe: „Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak
a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő
Isten Lelkével írva. Nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira” (2Kor 3:3).
Maga Jézus adta át Mózesnek a tízparancsolatot. Az az Isten, aki Mózesnek
megjelentette e törvényt, VAGYOK néven nevezte magát: „És monda Isten Mózesnek:
VAGYOK AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött
engem tihozzátok” (2Móz 3:14). Jézus azt állította magáról, hogy Ő az Ószövetség VAGYOK-ja: „Monda nékik
Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Ján 8:58).
Pál leveleiben sok-sok utasításra lelünk azzal kapcsolatban, hogy milyen
elveket és viselkedést vár el tőlünk az Úr. Pál nagyon pontos szavakkal írja
le, hogyan kell viselkednünk: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó
embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig
a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten
szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a
hazugságot, szóljátok igazságot, ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak
tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek. A nap le ne menjen a ti
haragotokon. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne
orozzon, hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy
legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne
származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen
a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által
megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és
fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal
együtt. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak,
miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek” (Ef 4:22-32).
Miért tárja elénk a Szentírás ilyen részletesen, hogy Isten milyen
viselkedést vár el tőlünk? Azért, mert tudatára kell ébrednünk a kísértéseknek,
amelyek éppen a viselkedésünket célozzák meg. Ha nem tudnánk, mi Isten akarata
ezen a téren, nem döntenénk úgy, hogy megengedjük Jézusnak, ruházza ránk az Ő
jellemét. Ha, például a hívő ember nem tudja, hogy hiba magát átadni a haragnak
és a haragos beszédnek, amikor valaki megbántja, akkor nem fog küzdeni a
gyűlölet és a bíráló lelkület ellen. Nem fogja áhítani Krisztus gyűlölettől és bíráló
lelkülettől mentes jellemét, mert nem tudatosodott benne, hogy a harag és a
kritizálás téves hozzáállás. Az adott helyzetekben nem fogja tükrözni Krisztus
jellemét, mert nem kezdte el fejleszteni magában a Megváltó jellemvonásait az
életnek ezen a területén.
Amikor Krisztus él bennünk, akkor Ő megmutatja magát bennünk. Ez azt
jelenti, hogy be fogja tölteni a tízparancsolatot az életünkben, ahogyan
betöltötte akkor, amikor ezen a Földön járt: „Hogy teljesítsem a te akaratodat,
ezt kedvelem én Istenem, a te törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:9).
A tízparancsolat elválaszthatatlan a szeretettől is. Jézus erre tanít
bennünket: „És ímé hozzá jővén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót
cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem
jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre,
tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: ezeket:
Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tény. Tiszteld
atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint temagadat” (Mát 19:16-19). „És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester,
melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az
Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez
az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat,
mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mát
22:35-40).
Pál apostol arra tanít bennünket, hogy a szeretetnek és a tízparancsolatnak
kell meghatározni az ember életét: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem
csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki szereti a felebarátját a
törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot
ne szólj, ne kívánjad, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében
foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint temagadat. A szeretet nem
illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet”
(Róm 13:8-10).
Az első négy parancsolat azt tárja fel, hogy hogyan kell szeretnünk Istent,
a többi hat pedig azt, hogyan szeressük az embereket. Ezért tartozik szorosan
egymáshoz Jézus bennünk lakozása, a tízparancsolat, a szeretet és Jézus
ismerete. Ezek az elemek elválaszthatatlanok egymástól. János így írja ezt le: „És
arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki
ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és
nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal
teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Ő benne vagyunk. Aki
azt mondja, hogy Ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt” (1Ján 2:3-6).
János nagyon világos módon fűzi össze Jézus ismeretét, a tízparancsolatot,
a szeretetet és a Jézusban lakozást. Elmondja, hogy ha benne lakozunk, akkor
úgy fogunk „járni”, élni, ahogyan Ő élt. Miért? Azért, mert Jézus fog élni
bennünk, a mi életünk pedig az engedelmesség élete lesz. Engedelmeskedni fogunk
a tízparancsolatnak.
Imádkozzunk azért, hogy Isten teremtsen bennünk engedelmes szívet, amely
örömmel engedelmeskedik az Úr minden parancsolatának, tanításának. „Ideje, hogy
az Úr cselekedjék. Megrontották a te törvényedet” (Zsolt 119:126).
(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)
>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése