Krisztust
szolgálni súlyos teherré válhat, nyugtalansággal és idegességgel tölthet el bennünket,
ha nem értjük és nem tapasztaljuk meg, mit jelent Krisztusban lakozni, és mit
jelent az, amikor Krisztus bennünk lakozik. Amikor azonban egyszer átéljük a
Krisztussal való egyesülés tapasztalatát, akkor minden megváltozik. Akkor a
Mester örömöt okoz, a teher pedig könnyebbé válik.
Ellen White írt
arról a nagy nyugalomról, amely Krisztust töltötte le, amíg a Földön szolgált. Ezt
jegyezte fel Jézus viselkedésével kapcsolatban a nagy vihar idején:
„Amikor Jézust felkeltették a viharban, tökéletes nyugodt volt. Szavaiban, tekintetében nyoma sem volt a félelemnek, mivel szívében nem lakozott félelem. Ám nem a mindenható erő birtokában pihent. Nem mint az „ég, föld s tenger Ura” nyugodott csendben. Ezt a hatalmat letette, és így szólt: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól” (Ján 5:30). Az Atya hatalmában bízott. Jézus hitben pihent – hitt Isten szeretetében, gondviselésében, a vihart lecsendesítő szó hatalma pedig Isten hatalma volt.”
(Jézus élete, 278.o.)
A folytatásban
arra biztat bennünket, hogy ugyanilyen mértékben bízzunk az Úrban:
„Ahogyan Jézus hittel pihent Atyja gondviselésében, úgy kell nekünk megpihennünk Megváltónk gondoskodásában. Ha a tanítványok bíztak volna Benne, békében maradtak volna. A veszedelemben tanúsított félelmük megmutatta hitetlenségüket. Abbeli erőfeszítésükben, hogy megmeneküljenek, megfeledkeztek Jézusról, s csak akkor fordultak Hozzá, aki segíthet rajtuk, amikor magukban már nem bízhattak. Milyen gyakran szerzünk a tanítványokéhoz hasonló tapasztalatot! Amikor a kísértés vihara eljő, rettentő villámok cikáznak, a hullámok átcsapnak rajtunk, mi egyedül küszködünk a viharral, mert elfelejtjük, hogy Valaki segíthet. Saját erőnkben bízunk, míg reményünk porba hull, mentsen meg, nem kiáltunk hiába. Bár szomorúan megrója hitetlenségünket, önbizalmunkat, sohasem tagadja meg a szükséges segítséget. Legyünk szárazföldön vagy vízen, ha Megváltónk szívünkben él, nem kell félnünk. Élő hitünk az Üdvözítőben lecsendesíti az élet tengerét, s ő olyan módon szabadít meg a vészből, ahogy azt a legjobbnak ítéli.”
(Jézus élete 278-279.o.)
Ha valóban
megtapasztaltuk, mit jelent Krisztusban lakozni, és mit jelent az, amikor Ő bennünk
lakozik, akkor az Ő jelensége számukra valóság. Folyton bennünk él majd, nem elméletben,
hanem valóságban. A szolgálatunkból és az életünkből eltűnik a gond, a félelem
és az idegesség. A szolgálat terhe lehull a vállunkról, és felváltja azt a
benne érzett nyugalom. Ahogyan Ellen White írta, csalódnunk kell saját erőnkben
és Jézus felé kell fordulnunk.
Ha Krisztusban lakozunk, olyan közösséget alakítunk
ki vele, amilyen közössége volt neki az Atyával. Ez tette lehetővé számára,
hogy biztonságban nyugodjon, amíg az Atya rajta keresztül szól és tesz. „Nem
hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket
én mondok néktek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki én bennem lakik, Ő cselekszi
e dolgokat” (Ján 14:10).
Imádkozzunk Isten
segítségéért hogy bízni tudjunk Benne és ne az e világi értékekben, s közben az
Ő áldását árassza ránk bőséggel! „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és
kiszabadítja őket” (Zsolt 34:8).
(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)
>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése