A SZENTLÉLEK KÉSZTET ARRA HOGY VÁGYJUNK IMÁDKOZNI

Amikor megkereszteltetünk Szentlélekkel, egy mély belső vágyakozás fog nőni bennünk, hogy imában egyre jobb kapcsolatunk legyen Atyánkkal. „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak” (Zakariás 12:10).*

Szabad akaratunkban áll, hogy alávetjük-e magunkat ennek a vágynak, amely Istentől származik, vagy elhanyagoljuk és továbbra is inkább olyan keresztények leszünk, akik inkább dolgoznak, és nem olyanok, akik sokat imádkoznak. Ha életünkben szeretnénk megélni Isten mélységeit és Krisztus teljességét, engednünk kell, hogy a Lélek utáni vágy több imára indítson bennünket.

A keresztények már régóta ismerik az ima erejét. Sokszor tettünk erőfeszítéseket, hogy időt szenteljünk az imára, de ezeket az időszakokat valamilyen krízis motiválta ás rövid ideig tartottak csupán. A mi problémánk az, hogy önelégültek lettünk. Megszoktuk, hogy saját erőnkre hagyatkozunk Isten művének megvalósításában. Sok programban veszünk részt és sokat tervezünk. Megtanultuk, hogy a „testre” támaszkodjunk amikor Istennek dolgozunk. Az Ő nagy kegyelméből megáldja a mi gyenge erőfeszítéseinket. Mégis, amikor az Ő szándékainak megfelelően megkeresztelkedünk Szentlélekkel és imakapcsolatba lépünk Vele, olyan áldásban lehet részünk, amely túlszárnyalja minden elképzelésünket. Csak ekkor lesznek a mi terveink és tevékenységeink Isten szerint kedves tervek és tevékenységek.

Jézusnak mély és erős kapcsolata volt az Atyával. Ez a kapcsolat olyan közeli volt, hogy Jézus ezt mondhatta: „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10:30). Jézus minden tette az Atya vezetésével összhangban volt. Minden szava és cselekedete az Atya vezetésével és hatalmával volt összhangban. Jézus ezt hangsúlyozza ki, amikor ezt mondja: „Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit” (János 14:10).

Hogyan érte el Jézus ezt a teljes egységet az Atyával? A Szentlélekkel való keresztség és az ima által. Amikor Jézus vízzel megkeresztelkedett, imádkozott: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (Lukács 3:21-22). Krisztus imájára válaszul leszállt rá a Szentlélek és megkeresztelkedett Szentlélekkel. Ezután az esemény után a Szentlélek elvitte Őt a pusztába, ahol negyven napot töltött böjtölve és imádkozva. „Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett” (Lukács 4:1-2).

Az Atyával való különleges közösségnek köszönhetően Krisztus elkészült arra a munkára, amelyért a földre jött. Megerősödött, hogy győzhessen Sátán felett: „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken” (Lukács 4:14).

"Vezess alázatra minket. Helyezz szívünkbe vágyat, hogy az ima emberei legyünk és őrizz meg bennünket a gonosz útjainktól. Hallgasd meg imánkat, bocsáss meg nekünk, és gyógyíts ki bennünket a bűneinkből."

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

* - Ahol másként ezt nem jeleztük, ott a Revidiált Újfordítású Biblia szövegeit idézzük.

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<