A SZENTLÉLEKKEL VALÓ KERESZTSÉG PÜNKÖSD UTÁN

Jézus megígérte, hogy követői részesülni fognak a Szentlélek keresztségében, hiszen egyedül így válnak alkalmassá arra, hogy az evangéliumot elvigyék a világra. „Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (Apcs 1:4-8).*

Ez az ígéret Pünkösd napján teljesedett be: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Apcs 2:1-4).

A Szentlélekkel való keresztség nem csupán egyedül a tanítványok számára volt fenntartva; ez a tapasztalat pünkösd óta minden keresztény számára elérhető tapasztalat. Nem is volt minden tanítvány jelen Pünkösd napján. Feltehetnénk a kérdést: Hogyan részesültnek a keresztények a Szentlélek keresztségében Pünkösd után? A választ az Apostolok cselekedetében találjuk. Péter beszédére leszállt a Szentlélek a hívők közösségére: „Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi?” (Apcs 10:44-47).

„Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent?” (Apcs 11:15-17).

Isten egyházában gyakran kézrátétel által részesültek a hívek a Szentélek keresztségében. A samaritánusi keresztényekről így olvasunk: „De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult. Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még nem szállt le egyikükre sem, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (Apcs 8:12-17).

Figyeld meg, hogy Apostolok cselekedete 8. fejezet szerint Samáriában egyeseket elvezetett a Szentlélek Krisztus elfogadására és részesültek a víz általi keresztségben, azonban nem élték át a Szentlélekkel való keresztséget a víz általi keresztség pillanatában. Péter és János egy különös céllal jöttek hozzájuk Jeruzsálemből – hogy kézrátétellel imádkozzanak értük, hogy a Szentlélek keresztségében is részesüljenek. Ez világosan mutatja, hogy a víz általi keresztség és a Szentlélek általi keresztség két egymástól elválasztható tapasztalat. A Lélek vezeti az embert Krisztus elfogadására és a víz általi keresztségre. Ez egy másfajta megnyilvánulása a Lélek munkájának a Lélek általi keresztséghez képest, amelyet külön kell kérni, amikor az ember tudatára ébred annak hiányára.

Apostolok cselekedetében azt találjuk, hogy Saul, aki később Pál apostol lett, szintén részesült a Lélek keresztségében ima és kézrátétel által: „Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett” (Apcs 9:17-18).

Saul esetében a Szentlélek általi keresztség nem sokkal a Damaszkusz felé vezető úton történt megtérése után következett, de a víz általi keresztség előtt.

Az ima és kézrátétel hasonló példájával találkozunk, amikor Pál találkozott az efézusi tanítványokkal: „Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, Efezusba érkezett. Ott néhány tanítványra talált, és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek. Ezután megkérdezte tőlük: Akkor milyen keresztséget kaptatok? János keresztségét – válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.” (Apcs 19:1-6).

Aki ezt az imát mondta, és elvégezte a kézrátétel szertartását, ő maga is hívő és a Lélek által megkeresztelt személynek kellett lennie. Azt is meg kell jegyezni, hogy a kézrátétel nem feltétele a Szentlélek általi keresztségnek. Csodálatos tapasztalat kérni, hogy ily módon töltessünk be a Szentlélekkel; azonban ez nem nélkülözhetetlen. A Lélek általi keresztség nem más, mint hitben kérni Istentől, hogy töltse be a Szentlélekkel kapcsolatos ígéretét: „Azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk” (Galata 3:14).

Ellen G. White megértette, hogy a keresztények nem részesednek automatikusan a Szentlélek keresztségében akkor amikor vízzel megkeresztelkednek. A bizonyságtevés eredményességének és a Szentlélekkel való betöltekezésnek szoros kapcsolatáról az alábbiakat írja:

„Amire szükségünk van, az a Szentlélek általi keresztség. Nélküle nem leszünk alkalmasak arra, hogy elinduljunk a világba, mint ahogy a tanítványok sem voltak alkalmasak erre Urunk feltámadása után.” (Review and Herald, 1890. február 18).

Személyes lelki növekedésünkről, és a Lélekkel való betöltetésről a következőt jegyezte fel:

„A lehető legvonzóbban kell bemutatni mindenkinek a Szentlélek általi keresztség fontosságát, illetve a gyülekezeti tagok Istennek szentelt életének fontosságát, ahhoz, hogy mindenki élő és termékeny fa legyen az Úr kertjében” (Testemonies for the Church, 6. kötet, 86.o).

Amennyiben a keresztények valamiféle szokás következtében részesülhetnének a Szentlélek általi keresztségben, Ellen G. White nem emlékeztetne annyira határozottan, hogy imában kérnünk kell azt. Kijelentéseiben sokszor olvashatjuk a figyelmeztetést, miszerint minden hívőt egyénileg kérje a Lélek teljességét életében.

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)


* - Ahol másként ezt nem jeleztük, ott a Revidiált Újfordítású Biblia szövegeit idézzük.

>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<